Jos Soontjens 1972-ben kezdett Postagalambászni, 75-ben megszületett első Klasszis Galambja „Tom” aki összesen 13 első díjat repült a tartományban. Szerény gyármunkás és aranykezű galambász volt, verhetetlen saját környezetében annak ellenére, hogy munkája mellett kevés ideje maradt. Két műszakban dolgozott hobbiját ami később hivatássá nőtte ki magát felesége segítette, a 76-os versenyszezonban már zsinórban 12 első díjat nyertek! Tudta, hogy állandó győzelmeinek érdeme főleg a galambok minősége és amiatt, hogy sajátjai ellen ne kelljen soha versenyeznie, szinte lehetetlen volt akkoriban vásárolni tőle!
Verheyen, Janssen, Verherstraeten, Gyselinckx, keverékéből a világ leggyorsabb sprintereit hozta létre. 1972-91-ig majdnem 20 évig versenyzett, ez idő alatt évente átlagosan 80 díjat nyert melyből általában 15 ELSŐT ! Legeredményesebbje a „Geschifte 881”-es 22 X első díjjal büszkélkedett, ami elképesztő – páratlan! „Tom” 13×1, „Witte Tom” 3×1, „Witpen” 3×1, „Vetbol” 12×1, „Rambo” 13×1, „Late Tom” 3×1, „Geschelpte Jan” 10×1, „Donkeren 59”2×1, „Blue Thunder” 12×1, „De 501” 8×1, „De 906” 3×1, „Jan” 16×1
A versenytársak azt gondolták, hogy Soontjens sokak számára még ismeretlen gyógyszereket ad galambjainak az teljességgel kizárt, hogy ennyivel jobbak legyenek. De nyilvánvalóan azok voltak ahogy ezt később pár igazán nagy név meg is erősített. Most is a Soontjens az egyik legkeresettebb sprintgalamb a világon…..
A mára már „történelem” a Gouden Duifnél kezdődött 1981-ben a „Nationaal”, a „Computer”, „Computer II Junior” és más csúcsgalambokkal. A belga rövid távú Bajnokságot nagy mértékben befolyásolta ez a szupergyors új “fajta”, mely a wommelgemi államból /Antwerpen tartomány/ sok rövid távú Bajnok állományra rányomta bélyegét……..
-A cikk folytatásában néhány a Világon elismert Bajnok nyilatkozik a Soontjens Kolóniáról!
Denis Sapin:
Körülbelül 40 évvel ezelőtt amikor már sokaknak volt a környezetében galambja, Denis elkezdett érdeklődni a Sport iránt. 18 évesen úgy döntött, hogy komolyabban veszi és találkozott a scherpenheuveli Maurice Vandeveldével.
Vandevelde akkoriban az egész világon ismert lett, miután 1974-ben elnyerte a National Ace Short Distance KBDB címet. Az akkori Ász hamarosan alapgalamb lett a híres Gommaar Verbruggen dúcában. Maurice Vandevelde úgy döntött lehetőségeihez mérten minél több jó tanáccsal látja el fiatal rajongóját valamint megkapja az Ász egy unokáját, ami hamarosan Denis-t sportágunk élére emelte. 1990-ben elnyerte a Nemzeti Ász-galamb címet a „152”-es Hímjével az ajándékba kapott Tojó Fiával. Scherpenheuvelben a Sapin család kapcsolatba került a galambsport nagyjaival nem utolsó sorban Booienhoven-i Filip Herbots-al. Ez az ismerettség újabb fordulópontot hozott Denis karrierjében, hisz Herbots által híres Wommelgem-i Soontjes 3 galambjához jutott. Ebből a háromból a legkiemelkedőbb a „109”-es Hím amely hamarosan tenyészete alapgalambjává vált. De a két Tojó közül pedig az egyik szintén egymás után ontotta a klasszisokat … A Dúcok Sapin Apjának régi istállóira épültek. Két dúc 24 özvegynek, egy újabb pedig az 50 fiatal madárnak, végül egy nyitott rész 20 tenyészpár számára amelyek több mint 50% -a tiszta Soontjens galamb.
/- A folyamatos friss levegőcsere ami biztosítva volt a galambjai számára nagyon fontos a siker érdekében Sapin szerint! -/
Hogy számokban képet kapjunk a Soontjens galambok minőségéről megtudjuk, Denis 5 év alatt körülbelül 150 győzelmet aratott velük!
1995-ben új Soontjensek érkeztek, még mindig a Herbots családnak köszönhetően, a „89” és „90”-es melyek közeli rokonságban álltak az előzőekkel Nagyapai ágról. Ezek a galambok 300 km-es távokról verhetetlenek voltak, valamint Denis néhány barátja hosszabb távolságokon is sikerrel tesztelte őket. Az újabb sikerekkel jöttek a meghívások, számos bajnokkal találkozott különféle alkalmakkor például a Professzionális Belga Bajnoki találkozón melyet minden évben megrendeztek Nijvelben. 1997-ben megismerkedett a moortselei L. Cooreman-nal és kapott 4 késői „Oscar” -fiatalt tőle, akik pályafutásuk során 18 első díjat nyertek. 1999 óta a Soontjens madarakkal való keresztezés során az eredmények még jobbak lettek illetve mindig a csúcson maradtak!
Innentől kezdve Denis minden évben Moorsele-be ment, hogy szerezzen újabb 10 fiatalt, Cooreman pedig ugyanezt tette Incourtban. (mindkét Mester nagyon meg volt elégedve) 97-98-ban Denis találkozott a közelében lévő Graux-i Mr Gigot-tal, aki többnyire a Casaert és a Vandenabeele galambokat tenyésztette. Hamarosan jó barátok lettek, Denis két fiatal madarat ajánlott neki az alaptenyészetéből a „109”x„91”-ből, melyekkel barátja rendkívüli eredményeket ért el a hosszabb középtávon és a nem extrém hosszútávokon, valamint a királyi trófeát is elnyerte. Denis megismerkedett a Waver-től nem messze lévő Ottembourgi D. Parijs-szal is, aki a Bourges-tól nyert országos versenyt. Ez a barátság keresztezéshez vezetett a Janssen madarak és a szapini Cooreman-Soontjes galambok között. Az utolsó ismert erre a vonalra épült nagy emlékezetes győzelem a Herbots dúcban, a híres „155”x”91”-es fiával, egy Olimpiai díjazott galambbal történt!
A következő cikk Soontjens galambjairól Ad Schaerlaeckens oldalán olvashatjuk:
A Sporttársak néha megkérdezik tőlem: ” – Mi a legnagyobb hiba, amit valaha elkövettél?”, Ekkor a válaszom a következő:
– “Sok hibát követtem el, és talán a legnagyobb, hogy nem vásároltam madarakat Jos Soontjens-től, amikor nagyon régen nála jártam…..”
Akkoriban William Geerts volt a tartomány Bajnoka Antwerpenben…. Emlékszem William szavaira: – „Van egy nagy problémám. Hogy felkészítsem madaraimat a Középtávú Bajnokság megnyerésére, részt kell vennem egy rövid távú versenyen Noyonba, de Jos Soontjens verhetetlen!!! ”
Ezen szavak arra ösztökéltek, hogy Soontjenshez menjek. Ottjártamkor feltettem a kérdést mégis kit a legnagyobb ellenfelének? Jos, aki egyébként egyáltalán nem volt dicsekvő fajta, azt mondta:
– “Csak egy ellenfelemet ismerem, a SZELET!”
Mégsem vettem meg a madarait, mivel annyira naiv voltam, hogy azt hittem, csak a rövidebb távolságokat tudhatják. Geerinckx azonban, aki ugyanabban a városban élt okosabb volt nálam! Soontjens madarakat importált, kevéssel azután, hogy rövid távon bajnok lett, később a Középtávon is, az utóbbi években pedig kiemelkedően szerepel az egynapos hosszabb távú versenyeken. Amikor 2006 nyarán voltam Serge van Elsackernél, gratuláltam fantasztikus eredményeihez. – Köszönöm! Mondta Serge, hozzátéve: gratulálnia főleg Geerinckx-nek kell, nem akarom elhinni milyen erős idén, hihetetlen, hogy mennyire jók a Soontjens-madarak, amelyet Herbots és Pros Roosen is bizonyosan megerősítenek! …
Pros Roosen:
Egy kétségtelenül szép anekdota az a történet, amely 1981-ben Wommelgembe vezette Jos Soontjenshez. Ebben az évben rendezték meg az első „Aranygalamb” versenyt, és ki állt ott a gála dobogójának legfelső fokán? A többség számára egy ismeretlen nemes, az akkori bajnokság sprintjének „nagy embere”, hallomásból egy „verhetetlen démon” Jos Soontjens!
Roosenék viszont jól ismerték, hiszen nagyon okosan a gála előtti héten Wommelgem felé vették az irányt bár nem közvetlenül Joshoz mentek, hanem a helyi galambklubhoz Soontjens ellenfeleihez puhatolózni a mindezidáig ismeretlen, de mára már verhetetlen Bajnokról. Hamarosan megtudták, hogy lehetetlen versenyezni a régióban Soontjens galambjai ellen … hétről hétre elviszik az első díjakat és a legnagyobb pénzdíjakat. Roosenék eleget hallottak, eldöntötték mindenáron szerezniük kell ezekből! Az „Aranygalamb” ünnepségen szinte bagóért un. utalványt vettek Jos Soontjens-hez majd amikor Roosen meglátogatta Wommelgemben, hogy beváltsa ezt, elállt a lélegzete, teljességgel lenyűgözte a Sprintmester fantasztikus állománya.
FOLYTATÁS KÖVETKEZIK………..
Üdvözlettel: Szalai Gábor
