Az Aranygalamb-díjak urának is nevezik, a hétszeres címvédő német nagymestert Günter Prange-t, akinek dúcából a versenygalamb-sport történelme során több olyan madár született, melyek utódait bekeresztezve „kész állományokba” nemzetközi hatást gyakoroltak. Karrierje részben Delbar vérvonalaival indult, melyeket az 1980-as és 90-es évektől használt fel mint kőkemény alapot, később a C.&G. Koopman galambok integrálásával vált meghatározóvá, extra teljesítményű utódok létrehozásával.
A dúc egyik legfontosabb alapgalambja kétség kívül a NL94-2227959 KH volt, amelyet Koopman-tól szerzett be. A “Beatrix-Doffer” és “Sultana” párosításból származott, kulcsfontosságú tenyészmadárként működött. Fiait, lányait továbbadva végtelen számú kiválóság ősévé vált. A „959”-es KH-et sikeresen elpárosította a „Bellens-duivin 736” tojóval, ami olyan utódokat eredményezett, mint a 02098-97-330-as, 8x1. díjjal rendelkező mestermű, vagy a világhírűvé avanzsálódott 02098-95-12-es szupertenyész hím, a legendás “Ringlose”.
A „Ringlose” KH a modern német postagalamb-tenyésztés egyik legmeghatározóbb törzsalakjává vált anélkül, hogy klasszikus értelemben vett versenykarriert futott volna be. Jelentősége nem sporteredményeiből, hanem kivételes tenyészértékéből fakad. Tipikus példája annak a tenyészmadár -képnek, amely nem önmagát „reprodukálta”, hanem adottságaival következetesen javította a hozzá párosított tojók genetikai potenciálját, ezáltal egy rendkívül stabil, több generáción át működő kiváló sportvonalat hozott létre. -csak hinni kellett benne-!
Genetikai háttere tudatosan felépített keresztezés eredménye. Apai ágon egy erősen Koopman-os vér dominál, amely a gyors regenerációt, a jó izomszerkezetet és a kiváló orientációs képességet adta. Anyai oldalán Delbar-vonal található, amely a keménységet, stressztűrést és a formastabilitást erősítette. A kombináció kiegyensúlyozott, hosszú távon is megbízható alapot adott. Fenotípusát tekintve a „Ringlose” KH közepes méretű, funkcionális felépítésű madár. Nem -standard- kiállítási típus, hanem klasszikus sportgalamb. Zárt tollazat, rugalmas, de erős izomzat, jó egyensúly és nyugodt idegrendszer jellemezte. Ezek a tulajdonságok különösen tenyésztésben váltak értékessé, mivel utódai nem voltak hajlamosak szétesni terhelés alatt, és jól viselték a sorozatversenyeket. A „Ringlose” KH közvetlen utódai jellemzően nem fiatalon robbantak, két–három éves korukra értek be igazán. Tenyésztési szempontból klasszikus genetikai stabilizátorként kell őt értelmezni. Vonalban tartva két-három generáción át kiváló alapot ad, viszont túl szoros rokontenyésztés esetén a dinamika már csökkenhet, ezért kellett hozzá keresni olyan keresztező partnert amely tovább emelhetett az egyébként sem alacsony minőségén. Legnagyobb értéke abban rejlik, hogy utódai és azok leszármazottai rendkívüli arányban váltak jó tenyészmadarakká szerte a világban. Ez ritka adottság, és egy törzshím valódi értékmérője!
Prange mester munkásságáról, galambjairól, dúcáról, filozófiájáról készül remek bemutató videó elérhető az alábbi linken:
A „Ringlose” KH ahogy fentebb írtam, nem egy versenyikon, ő önmagában egy tenyésztési mérföldkő! Olyan szilárd genetikai alapot adott, amelyre egész állományokat lehetett – és lehet ma is – felépíteni. Hatása nem egy-egy kiugró eredményben, hanem a tartós, generációkon átívelő teljesítményben mérhető, ami a galambsport legmagasabb szintjén is a legkeresettebb érték.
Legismertebb közvetlen utódai közül fia, a 02098-99-802 FaH, 2001-ben első helyezett Ászgalamb lett Németországban, amely rendkívüli teljesítménynek számított a kőkemény német versenyrendszerben.
A „Ringlose”-vonal igazi ereje a második és harmadik generációban mutatkozott meg igazán. Unokái és dédunokái különböző vérvonalakkal keresztezve is megőrizték az alapvető jegyeket: a formaállandóságot, a mentális stabilitást és a rendkívüli hazatérési hajlamot. Ugyanakkor fontos szakmai tapasztalat, hogy vére önmagában nem adott extrém sprintrobbanékonyságot vagy koraiságot. A legsikeresebb tenyésztők utódvonalát gyorsabb, úgymond „idegesebb típussal” például Janssen-, Koopman-, Vandenabeele-, újabban Bulck-jellegű galambokkal kombinálták. Így létrejött egy ideális egyensúly a sebesség és a megbízhatóság között. Meg kell említeni, hogy azért volt példa sikeres galambra közvetlenül vagy közvetve „Ringlose”-ból, a Bernhard Beumer & Theo Sandbothe páros dúcában 2002-ben egy közvetlen leszármazott elnyerte a Németország Első Számú Ászgalambja címet.
Prange gyakran alkalmazott inklinált -irányított- vérvonal-szelekciót, illetve -!inbreeding!-, azaz rokontenyésztést az erős, állandó jelleg biztosítására. Majd ezeket a galambokat olyan vonalakkal keresztezte, amelyek a legjobb teljesítményt mutatták más dúcokban.
Idővel a tenyészdúc egyik legismertebb verseny majd tenyészgalambja a „Ringlose” KH unokája, a 02098-08-520-asFaH lett. Ez a madár 7x nyert 1. díjat magas létszámú mezőnyökből. Főként 260–280 km távokról robbant, átlagosan több mint 1600 galamb ellen versenyezve!
Az „520”-as FaH esetében az apai ág a 02098-05-580 volt, aki a fent említett „802”-es fakó hím édes testvére, a Ringlose KH fia.
Az anyai-ág Jan Lottermann-nal közösen tenyésztett galambból származik. Ebben kiemelt szerepet kapott a képen szereplő „1077”-es KH nagyapja a „Branco Junior”, amely bizonyítottan kiváló versenygalamb, és Koopman alapokkal rendelkezett.
A fenti kombinációk kiváló genetikai kódjai tették az „520”-as FaH-et olyan rendkívüli és stabil versenygalambbá. Nem csak zsinórban volt képes első díjakat szállni, hanem kiváló tenyészként is ismert lett a későbbiek során.
Példának okáért Pintér Zsolt, hazánk kiválóságának tenyészetét is az „520” FaH egy közvetlen utóda erősíti.
A fantasztikus madárról videó a lenti linken érhető el:
Günter Prange son of Super 520
A Prange tenyészet kulcsfontosságú mozzanata az lett, hogy a Delbar “régi ősként” szolgáló vérvonalakat nem egyszerűen fenntartotta, hanem kombinálta sikeres Koopman vonalakkal, így létrehozva egy olyan egységes, ütőképes versenycsapatot, amelyben a sebesség, kitartás és orientációs képesség ideális arányban/összhangban jelent meg. A régi Delbar alaptípus fizikailag erős és stabil madarakat adott, míg a Koopman vonalak gyorsabb, kompaktabbak és versenyképesebb jelleget hoztak. Ez a vérvonal-keverés volt az, ami galambjait egyre sikeresebbé tette, és ami miatt sok külföldi tenyészet által keresett lett.
Az „520”-as FaH mellett említendő a 02098-07-261 KkH.
Kiemelt versenygalamb, amely 10x1. díjat nyert, és szintúgy a „Ringlose” KH -vonalból származó ősöket hordozza magában. A „261”-es KkH az „520”-as FaH-hez hasonlóan nemcsak sportértékben mérhető teljesítményt nyújtott, hanem tenyészként jelentős hatást gyakorolt további dúcokra. Korábbi generációinak sikerei bizonyítékai annak, hogy Prange vérvonalai nem csupán saját dúcában, hanem másutt is kiválóan megállták helyüket.
A tenyésztési rendszer egyik sportviszonyi szempontból kevésbé látványos, ugyanakkor szakmailag kiemelkedően fontos egyede az „520” -as FaH unokája, az „1037”-es FaH. Bár a galambsport közbeszédében ritkábban szerepel, vonala stabilizációs és továbbépítésbeli szerepe meghatározó volt. A „1037”-es nem önálló ikonként, hanem funkcionális tenyészgalambként vált jelentőssé, amely pontosan illeszkedett Prange hosszú távra tervezett, rendszerelvű tenyésztési koncepciójába. Az „1037”-es madár genetikai háttere szorosan kapcsolódik a fővonalakhoz, nagyapja az „520” FaH. Prange filozófiájában a hozzá hasonló galambok alkották az állomány gerincét: azok az egyedek, amelyek nem feltétlenül dominálnak egyetlen versenyen, de több generáción át kiszámítható minőséget adnak tovább. Fenotípusát tekintve a klasszikus Prange-kedvenc típust képviselte. Közepes méretű, arányos testfelépítésű madár, erős csontozattal és jól fejlett, rugalmas izomzattal. Tollazata zárt, finom szerkezetű, ami jó hőháztartást és regenerációs képességet biztosított. Idegrendszere nyugodt, terhelhető volt, ami különösen fontos tenyésztésben, mivel az idegi stabilitás erősen öröklődő jegy! Ezek a tulajdonságok együtt olyan alapot adtak, amelyre hosszú távon is lehetett, és lehet mind a mai napig építeni. A 1037-es legnagyobb értéke a tenyészbiztonságában rejlett. Utódai jellemzően nem extrém korán érő galambok voltak, fokozatosan értek be, két–három éves korukra mutatták meg valódi képességeiket. Versenyzésükre a magas százalékú hazatérési hajlam, a formastabilitás és a nehezebb körülmények közötti megbízhatóság jellemző. Ezek a tulajdonságok különösen bajnoki rendszerekben váltak értékessé, ahol nem egy-egy kiugró eredmény, hanem a folyamatos magas pontszerzés a döntő. Tenyésztési stratégiából az „1037”-es gyakran kapott szerepet olyan párosításokban, ahol a vonal nyugodtabb, kevésbé robbanékony jellegét kellett finoman élénkíteni anélkül, hogy a stabilitás sérült volna.
– Említettem a címben, hogy a Prange név örök.
Az „1037” FaH egy közvetlen lánya, a DV02098-21-515 FaT „515 Olympiade” miután 2022.-ben egyévesen Nemzeti 1. Ászgalamb lett, 2024-ben Olimpikonná vált 4X1. díjával.
Az „515 Olympiade” FaT tetvérei, féltestvérei között is akad egy-két kimondottan tehetséges madár…..
Ha már megadatott, hogy sűrűn hivatkozhatok Pintér Zsoltra, valószínűleg az „1037”-es FaH fia sem véletlenül került be tenyészdúcába. Komoly lenyomatot hagyott, meglehetősen rövid idő alatt……
Az „1037” FaH utódai, és különösen unokái között több olyan galamb jelent meg, amely a vérre jellemző megbízhatóságot jobb versenytempóval ötvözte. Ez a hatás tette ideális „közvetítő” madárrá, amely nem elnyomta, hanem harmonizálta a fővonal jobb genetikai tulajdonságait. Fontos hangsúlyozni, hogy értéke nem abból állt, hogy önállóan új irányt teremtett volna. Megerősített és stabilizált egy már meglévő jól működő rendszert! Számos, később sikeres galamb pedigréjében megtalálható, gyakran nem az első sorban, hanem „háttértáncosként”, ami tenyésztési szempontból kifejezetten pozitív. Az ilyen galambok biztosítják, hogy egy vonal ne csak rövid távon legyen eredményes, hanem generációkon át megőrizze versenyképességét.
A gyakorlatban a Prange vonalak ma is jelen vannak a nemzetközi színtéren, mivel sok galambász — különösen Németországban, Hollandiában és Belgiumban — beépíti keresztező partnerként a nevéhez kapcsolódó galambokat saját tenyészállományába. Az olyan madarak, amelyek közvetve a „959”-es, „Ringlose”, „520”-as, „261”-es, „1037”-es vérből származnak, számos nemzeti és nemzetközi versenyen értek el kimagasló sikereket, ami tovább erősíti a vérvonal hírnevét, egyben a stabilitás, és versenyképesség szimbólumait.
Az AUKCIÓN szereplő Günter Knöppel madarai tökéletesen tükrözik a Prange-eszméket. Kiváló versenyző volt, tudását és tapasztalatát kamatoztatta a tenyésztés során. Betegsége végett a teljes állománya felszámolásra került. Az eredeti Prange-k Kuwaitba kerültek, a dúcban fellelhető összes utód a Galambaukció oldalra!
Szerző:
– Cikk írásakor próbálom a lehető legtöbb értékes információt átadni az olvasóközönségnek, sokszor az átolvasott szakanyag töredéke kerül bele egy-egy portréba. Günter Prange esetében végtelen írott anyag áll rendelkezésre, hiszen mind a mai napig részese rengeteg állomány sikerének szerte a világban. Igyekeztem az életmű lényeges pillanatait kiragadni. Érdemes a cikk olvasással párhuzamban egy picit a mellékelt fotók és származási lapok bűvöletébe esni. Ezúttal sem kell szerénykedni, ha szintet szeretne lépni az ember.
– Ez az AUKCIÓ egyszeri, vissza nem térő alkalom!
Üdvözlettel:
Szalai Gábor
