Laci szomszédom hobbyfényképész, Spanyolországban Madrid városban tartózkodik munka ügyben. Kaptam a fotókat egy szárnya festett deres hímről ami felkeltette érdeklődésem, így utána jártam vajon ki és miért tette ezt vele? Komoly ragadozómadár jelenlétre gondoltam, nem lett igazam…….

Amikor az arabok 711-ben betelepítették Spanyolországot, olyan kultúrát hoztak magukkal mely szinte az egész Ibériai-félszigetet áthatja. Nyelvük, ételeik, művészetük a spanyol élet minden területén felismerhető, többek között egyúttal  a galambot is magukkal vitték…..

A palomo -galamb- elsődleges jelentősége gazdasági volt, nagyra becsülték húsa, tollazata, valamint a palomina, kiváló minőségű természetes trágya biztosítása végett. Az 1268-ból származó dokumentumok Murcia város 97 tornyában lévő  és a környező vidék hatalmas galambpopulációról szólnak. A város lakossága szívébe zárta a madarat, később már direktbe tenyésztett őket.  Az arabok kiűzése után a hátrahagyott leszármazottakat hivatásos kolombárok képezték ki. Kétszáz évvel később annyi palominó lett  az országban, hogy a Seguram folyó feletti hídon felhalmozódott trágya mennyisége végett, az utazók és a kereskedők nem tudtak akadálytalanul átkelni, de ennek ellenére szerették és tisztelték a fajt!

1773-ban megalakult az első galambsportklub Murciában, viszont csak több mint kétszáz évvel később 1994-ben a Federacion Espoñola de Columbicultura megalakulásával nyilvánították a galambtenyésztést hivatalos nemzeti tevékenységgé. A hozzá kapcsolódó sportág szinte teljesen eltűnt amikor 1932-ben a hadügyminiszter tiltó rendeletet adott ki hiszen fennállt a veszélye annak, hogy a madarakat titkos üzenetek hordozására használják. Csak fáradságos tárgyalások után helyezték hatályon kívül a rendeletet. A hadügyminisztérium végül elismerte, hogy e sportág országos jelentőségű, sok szegényebb vidéki közösséget egyesít, így hagyták újra érvényesülni.

A Palomos Deportivos versenyző csapat lényegében nyolcvan rikítóra festett hím egyedből áll, akik egy nőstényt üldöznek. Ez egy újabb példának tűnhet a szelídebb nem hímuralmára, de valójában az üldözött tojót egy magasan képzett „profi” palomának nevezik. Képessége az összes üldöző csábítása, elrejtése, manőverezése és lerepülése. Kivéve azokat a keveseket, akiket érdemesnek tart az udvarlásra. A hímnek korántsem csak egy jó időre kirándulni vágyó rikító lénynek kell lennie, meg kell mutatnia rátermettségét nemcsak azért, hogy magához vonzza a nőstényt, hanem azért is, hogy értékes pontokat hozzon a bíráktól tenyésztőjének. Fizikailag és pszichológiailag is szembeszáll az ellenfelekkel. A győztes alkatú madár ha szuper intelligens megtéveszti riválisait. Például kiszámíthatatlan mozogásával, mely úgy tűnik mintha lemaradna aztán hirtelen lecsap a semmiből, és a tojó oldalán jelenik meg. Néha részt vesz a levegőben zajló harcokban, ami akár egy gyengébb ellenfél halálát is okozhatja. Mindeközben légibalettet ad elő, igyekszik felhívni magára a tojó figyelmét….

Pepe Cano, a Benidorm Association of Columbiculture elnöke szerint a galamb készsége sokban hasonlít a focistáéhoz.

„Mindegyiküknek megvannak a maga trükkjei és technikái, amikor az ellenfeleikkel találkoznak és átlátják ahogy a jobbak közül néhányan akik később bajnokok lesznek  mit csinálnak a többiekkel, ehhez igazítják saját  játékukat. Fantasztikus teremtmények!”

A kiképzés akkor kezdődik, amikor a galamb három hónaposan eléri az ivarérettséget. Először egyéniben repül egy tojóval, és megtanulja felismerni a kibocsátott feromonokat mely szonárja lesz a lehetséges bajnoki státusz felé vezető úton. Néhány repülés után további ígéretes hím növendékek is csatlakoznak hozzá, és elkezdi megtanulni az udvarlási rutinokat, amelyek szükségesek a versenyeken való sikerhez. Végül a csapat legjobbjait választják ki, hogy részt vegyenek az első osztályú versenyeken, a comarcának nevezett előválogatón,  amely végül a spanyol bajnokságba vezet – legalábbis a legjobbak számára.

 – „Eteted és vigyázol rájuk, majd nézed ahogy megteszik az első métereket. Kiválaszthatod, láthatod melyik a legerősebb, melyiket érdemes benevezni versenyekre.”

A küzdelem egy fa körül zajlik, lehetőleg olyan sűrű lombozatú, ahol az üldözött elbújhat ha pihenésre van szüksége. Egy  ügyes hím plusz pontokat szerezhet ha megtalálja és elhelyezkedik vele egy kis magányban. Hajtanak és búgnak kicsit, miközben a bajnokjelölt hím riválisai kifárasztják magukat. Hat egymást követő napon zajlik a verseny. Pont jár arra az időre is melyben a hím a levegőben tartózkodik együtt a nősténnyel, plusz pontok a földön az udvarlási rutinban eltöltött időért. További pontokat szerezhet repülésének eleganciája és a hölgy iránti figyelme, udvariassága után.

A verseny idejének közeledtével egy rakétát indítanak az égboltra, hogy figyelmeztesse a tulajdonosokat és az oktatókat, engedjék ki madaraikat a város minden tájáról, kertekből, teraszokról, erkélyekről. Lassan összegyűlnek körkörös repülésben amíg a játékvezető úgy nem dönt elérkezett a pillanat, hogy elengedjék a prédát! Azonnal üldözőbe veszik a rikító hódítók, ő pedig a következő két és fél órában megpróbálja összezavarni őket, hogy elkerülje szerelmi szándékukat. Mivel a fáradtság és az éhség felülírja a vágyat, a galambok elkezdenek visszavonulni az üldözéstől, amíg csak néhány szívós marad közülük a megadott idő végéig. Egyéni pontjaikat hozzáadják a hat napon elért összesítésükhöz, és a győztes továbbjut a verseny következő szakaszába. Ahogy az várható is volt, a győztes hím állóképességét hosszasan tapsolják, míg a nőstény munkáját alig ismerik el, pedig lényegében ugyanannyi műsoridőt kellett teljesítenie, nélküle eleve nem lenne kitűnő verseny. Ő egy kiváló, profi sportoló!

Nincs hivatalos feljegyzés arról, hogy mikor kezdték el festeni a galambokat, de ha egyidejűleg nyolcvan madár van a levegőben a játékvezetőknek nehéz lenne megállapítani melyik áll a legközelebb a tojóhoz. Így a madarak viselik a jellegzetes jelzéseiket. Vörösek, kékek, zöldek és sárgák töltik be az eget a „torneo amoroso” -ban, ahol a gyors kitérés, a fa szentélyéből való váratlan kilépések és a tömeges közeli imádat kaleidoszkópszerű tollhullámot eredményez.

Minden klubtagnak megvan a saját színvilága, de előfordulhat, hogy számos madár viseli a dúca színét, mindegyik egyedi jelzéssel azonosítható. A játékvezetőnek fenomenális memóriára és szempárra van szüksége ahhoz, hogy nyomon követhesse az eseményeket, a legtöbben gyermekkoruk óta foglalkoznak a sporttal, és részt vesznek azon számos kurzus egyikén, amelyen a gyerekeket a madarak gondozására oktatják.

Akárcsak a lótenyésztésben, a galambok olyan neveket hordoznak, melyek azonosítják őket származásukkal, és azonnal felismerik őket a rajongók. Chulo de Abajo (The Ruffian From Below) szülei nyilvánvalóan egy öntörvényű vérmérsékletű fiatalt neveltek. Az Ida y Vuelta valószínűnek tűnik, hogy visszakerül sevillai otthonába ha eltévedne, a Violento, Rasputin és Renegado név szerint félelmet kelthet ellenfeleik szívében, A Desequilibrio (kiegyensúlyozatlan) egy olyan madarat sugall, akinek mentális instabilitása van, vagy nehezen kerül fel a levegőbe.

A verseny során a voki-tokiból recsegő torz hangok információt cserélnek a fő előadásról eltévedt galambok hollétéről. Egy nemzeti bajnoknál nagy biztonságra törekednek, sokuknak már GPS jeladós chipet tesznek a lábába, hogy megtalálják őket ha eltévednének. A murciai klub a közelmúltban vásárolt egy mikrolites repülőgépet a madarak verseny közbeni megfigyelésére, de az 1997-ben megrendezett nemzetközi bajnokságra is helikoptert béreltek.

“Számomra e sportban minden megvan.”– kommentálja Pepe: „Az ember edzi a madarakat és izgatott lesz amikor azt látja, hogy jól teljesítenek egy versenyen. A verseny alatt bár az elég intenzív tevékenység, egyben a béke pillanatait is megélheti bárki. Gyönyörű látni, ahogy az egész élénk színű nyáj kecsesen repül az égbolton…..”

Köszönet a csodás fotókért Fehér László! -szomszéd! 🙂 –

Üdvözlettel: Szalai Gábor