“Azt csinálhatsz, amit akarsz, bármennyire is próbálkozol, de végül úgyis a galambon múlik.”

Létezik a bajnokoknak egy érdekes típusa, akiket talán a „copycat” jelzővel lehetne illetni. Kapcsolatot építenek egy sztárgalambásszal, tőle szerzik be a galambokat, és azok tartásának, versenyeztetésének fogásait is tőle veszik át. Mit tesz isten, a sikereik is megközelítik, netán idővel felül is múlják a mesterükét. A legismertebb (volt) közülük Marcel Aalbrecht, aki odáig ment, hogy nem csak állományát és a technológiát hozta a Rauw-Sablon párostól, hanem biztos, ami biztos alapon, dúcukat is pontosan lemásolta. Sikerei ezt vissza is igazolták. Csodálkozom is, hogy ez a megközelítés miért nem elterjedtebb, talán a kísérletező kedvünkkel áll összefüggésben. E bemutatás tárgya most a Borker család, mint eklatáns példája a sikerek lemásolhatóságának. Az állományt az apa, Hubert alapította. Acélgyári munkásként vonult nyugdíjba és innentől érdeklődése teljes mértékben a postagalambászat felé fordult. Az idő kegyetlen múlásával azonban fia, Jens vette át a vezető szerepet.

A Borker sikerek mintája és ikonja nem más, mint Günter Prange. A Prange sikereket részletezni időpocsékolás. A legfontosabb információ vele kapcsolatban az, hogy a tőle elkerülő galambok hihetlenül kedvező visszajezéseket kaptak az egész világon, beleértve Belgiumot is, ami nagy szó, mert a belgák nem arról híresek, hogy más nemzet galambjait nagyon elismernék. Röviden, ezek a galambok értékesnek bizonyultak mindenhol, ahová betették a szárnyukat. A Prange állományról dióhéjban annyit kell tudni, hogy eredetileg Delbar alapokon állt, és már akkor is kiválóan teljesített. A továbbfejlődést és áttörést a Gerard Koopmantól történt beszerzés hozta meg, abból is különösen a Beatrixdoffer egy fia. Egy saját tojóval keltett egy késői fiatalt, ami Ringlose néven a világ egyik legjobb tenyészgalambjává vált. Tenyésztési módszere középpontjában a rokontenyésztés és beltenyésztés áll. Így jött létre egy kivételesen örökítő törzs, mely egynapos távokon all-roundnak tekinthető. A rokontenyésztettek nem versenyeznek, ezekhez minden esetben más eredetű galamb kerül, ha versenyzők legyűrűzése a cél.

Hubert Borker aktívan dolgozó korában egy átlagos galambász volt. 30 évre visszanyúló barátsága Prangéval azonban óriási esélyt adott számára, hogy bajnokká váljon és így is történt. Ingatlant vásárolt és megtakarításából egy igen színvonalas és meglehetősen nagy galambházat építtetett. A nagy galambház egy relatíve kis állománynak ad otthon, aminek a magja 25 tenyészpár. A tágas elhelyezés is Prange tanácsa volt, de igazából minden részletet egyeztetett vele a tervezés folyamán. Amikor elkészült vele, azt barátja galambjaival népesítette be. Minden évben kapott tőle a legjobbakból, közvetlen Ringlose utódból is több költött nála, mint bárki másnál. Így alakult, hogy Lingenben egy másodlagos Prange állomány jött létre, ami minőségben gyakorlatilag az eredetivel egyező. Ezt a vásárlók ís így ismerik el, és hozzá mennek. Prange elzárkózó személyisége miatt a tőle eredő genetika beszerzéséhez egyértelműen a legjobb forrás a Borker család.     

Hubert és Günther

A Borker állomány tehát így vált sikeressé. Többszörös bajnokok és teszttelepeken is érnek el feltűnő eredményeket. Ahogy minden mást, úgy a tenyésztést is prange-recept szerint végzik. Maga Prange is törekszik a lehető legjobb keresztezési partnerek beszerzésére, de hogy ne kelljen állandóan új és kiváló galambok után járni, a legsikeresebb keresztezési partnereket önálló vonalként fenntartja, hogy mindig legyen mihez nyúlni, ha a törzs egy reprezentánsát versenyzési céllal akarja párosítani. Borkerék ugyanezt teszik, és a keresztezéshez felhasznált idegen vért is többnyire Prangétől szerzik be. Ezért az abszolút a világ elitjéhez tartozó Prange tenyészanyag beszerzése csupán Borkeréktől lehetséges minden kompromisszum nélkül!