A galambaukció oldal a tenyésztők bemutatása tekintetében szemléletet váltott, mely során kevésbé részletesen mutatjuk be általában a galambászt, mint azt aktualitásokat és ha lehetséges, a kollekció jellemzőit, mely alapján érdemes lehet választani abból, és összefoglaló írásra csak akkor kerül sor, ha az illető először szerepel a portál árverésen. Ez talán érthető, hiszen visszajelzések szerint is inkább erre van igény, mintsem elmerülni a múlt történéseiben, mely egyébként tiszteletreméltó cél volna, de az árverések elé valószínűleg célratörőbb, könnyebben olvasható összefoglaló igényeltetik, mely következtetések levonására direktebb módon alkalmas.
Ebben az esetben azonban szarvashiba volna elvonatkoztatni a tenyésztő személyétől, mivel öt évtizednyi versenyzés az elitben elképzelhetetlen volna hihetetlen elkötelezettség, jó értelemben vett fanatizmus, óriási versenyszellem nélkül, de még fontosabb, hogy a mindenkori élvonalbeli genetika kultiválása és az erős szelekció nélkül ilyen szereplés nem történhet meg! Márpedig ez olyan tényező, ami az érverésre bocsátott galambok értékét alapvetően határozza meg.
Csordás Károly legendás galambász, akinek a nyomasztó fölénye nemegyszer sportpolitikai tényezővé is vált. Előfordult, hogy amikor a szabályok lehetővé tették, négy csapatával végzett a kerületi bajnokság első négy helyén! Többször nyert bajnokságot a maihoz hasonló helyzetben, még a Nyugat-Pannóniában, amikor övé volt a kiugróan leghosszabb dúctáv.
Maga az eredményeiről így beszél: „Az elmúlt években több kerületi és egyesületi bajnokságot nyertem. Voltam országos és kerületi mesterversenyző. Sikerült nemzeti középtávon a dobogó legfelső fokát elérnem. Galambjaim országos versenyeken is díjazottak voltak, Magdeburgból a 27074 KH kerületi I. országos II. Testvére Arnold Adriánnál országos harmadik. Számtalan kerületi díjat nyertem és volt galambom az olimpián.”
Tömören ez a lényeg, és kárbaveszett fáradtságnak tartanám az olvasó szemét számsorokkal teleszórni. A rutinosabb galambászok számára mindez nem hordoz új információt, a kezdő sporttársak pedig ennyiből is leszűrhetik, hogy Csordás Károly hazánk egyik legnagyobb galambász-személyisége, aki nevéhez méltó galambokat tart.
Tudni kell, hogy Csordás sporttárs jelenleg a 11. tagszövetségben versenyez 35-40 hímmel, óriási mezőnnyel szemben, ahol gyakorlatilag a leghosszabb dúctáv az övé, az átlagos(!) dúctáv fölött még legalább 30km-t kell a versenyzőinek teljesíteni. Ennek ellenére gyakran nyer egyéni, vagy csapat szinten. A 2023-as év legjobb versenyei a két Grimma (575km) volt, ahol 5000+ galamb ellen nyert 2 egyéni díjat mindkét alkalommal!
A csordás-galambok hozzájárultak a magyar mezőny fejlődéséhez, azáltal, hogy hosszú időn át jelentettek erősítést és jelentenek ma is. Külön említésre méltó a Szappanos Istvánhoz fűződő kapcsolat, az ő Jos-Ritye tenyészpárja új szintre emelete a magyar postagalambsportot. A 90-es években alig volt olyan bajnok, aki ne alapozott volna erre a vérvonalra, és ehhez az egyik legjobb beszerzési forrás Szappanos mester után Csordás Károly volt. Azonban ő romantikus okból nem tart meg galambokat, a már említett erős versenyszellem okán, ennek megfelelően több tenyésztői korszakról beszélhetünk, melyeket pusztán a kiemelkedő genetikai érték köt össze. Úgy számolja, hogy öt alkalommal épített fel eredményes állományt pályafutása során. Az utolsót 2000-ben, egy leállást követően, melyben szerepet kaptak régi sztárgalambjainak (pl. Szundi) másoktól visszahozott leszármazottai, de teljesen újak is.
Hosszú idő alatt kialakult benne egy érzék, hogy egy idegen galamb szinte származástól függetlenül is mennyire értékes, legalábbis hogy személyesen ő mennyire fogja tudni használni. Elég ritkán téved. Úgy tartja, hogy a galamb lényegi tulajdonsága az igyekezet. Ezt az akaratot kell meglátni, és a magas szintű ellátás farag belőle eredményt. Régebbi galambjaihoz újakat hoz, és teszteli azokat. Az újak jöhetnek a barátaitól, több jó adódott a Tóth Imrétől és Csernák Józseftől hozottakban.
Az ő szavai ismét: „A tőlem származó galambok sok helyen letették a névjegyüket és teszttelepeken is eredményesek tudnak lenni. Tőlem származik a tavalyi csurgónagymartoni győztes, de Brudás Gábor autónyerőjéhez is szükséges volt a tőlem kapott tenyészgalamb. Néhány nevet említek a teljesség igénye nélkül, ők egyben a Barátaim. Adrián Arnold, Kiss Béla, Erdei József, Burucs József, Leyer István, Ellenbach László, de a galambjaim számtalan galambászt segítettek a sikerhez. Szerepem volt Bors és Szabó maratonos sikereinek megalapozásában is. Sokan vásároltak tőlem, de egy jó kapcsolat keretében rengeteg értékesnek bizonyult ajándékot is adtam már, mert nekem öröm mások sikere.”
Csordás sporttárs az árverésre 15 galambot bocsát, melyek hűen leképezik e nagy múltú és máig erősen versenyképes dúc színvonalát. Ebből 12 saját tenyésztésű fiatal, melyek testvérei mindannyian jól szerepeltek az idei fiatalok versenyén.
