Azokban az esetekben, amikor volt szerencsém egy bajnokot bemutatni a galambaukció.hu oldalon,  általában ajánlom a korábban róla született cikk újra-olvasását. Most is ezt teszem, „Egy úriember Gyuláról” cím alatt találják. Így szeretném elkerülni az ismétléseket, hogy a tárgyévvel, a változásokkal és aukcióra kerülő csapattal foglalkozhassak.

Röviden, Kassai Péter három évtizedes eredményes múltra visszatekintő, mértékadó jelentőségű bajnok, aki azonban a földrajzi helyzete miatt sokáig nem kapta meg a neki kijáró országos szakmai közismertséget. Személyében igen impozáns módon integrálódtak az elismerésre méltó tulajdonságok, úgy emberi, mint szakmai értelemben. Ő ennyi siker birtokában sem hagyta maga mögött az önkritika képességét.

A 2020-as esztendő mindenhol problémásan induló, hektikus versenyszezont hozott. A COVID első hullámával kapcsolatos intézkedések miatt később, meglepetés-szerű hirtelenséggel indult a szezon, ráadásul az alföldi területeken a kormány elrendelte a madarak zárva tartását a baromfi-influenza miatt. A kettős zárlat után, június 7.-én indult a versenyzés. A Békés megyeiek mindössze egy nyolc versenyútból álló programot tudtak lebonyolítani, azt is röpcsoporti szinten. Csupán egy hosszútávú út megrendezésére kerülhetett sor, de Kassai dr. ebben a tervezhetetlen bajnokságban is győzni tudott.

A röpcsoport által küldött létszám végig magas volt, csak az utolsó úton, Lipcsén került 1000 alá. Az általános bajnoki cím a rövidtávú és a középtávú bajnokság megnyerését is magába foglalta. Fölényét remekül körülírja a tény, hogy minden champion kategóriában „egymást kergetik” a galambjai. Fölöttébb impozáns a kép a tojó általánosban, ahol övé az első öt! A 20 legjobb tojóból mindössze három mellett áll más tenyésztő neve!

A kiállítási sportkategóriákat tekintve:

A kategóriában: 1;

B: 1-2-3-4;

C: 1,2;

D: 1,2;

E: 1,2;

G: 1,2,3,4,5;

Ez az állomány egy mára elfeledett Barcelona-győztes, Roger Willequet galambjaira épül. Ha maga a név ismerős is volna, 50 évvel ezelőtti vérvonalára már sehol sem hivatkoznak. Kivéve Gyulán. Persze, a jelen eredményessége már inkább csak szimbolikusan a régmúlt nagymesterének érdeme. Ehhez a kassai-féle értő szem és kéz kellett, meg rengeteg türelem és kitartás a hosszú, tisztavérű versenyzés időszakában. Volt olyan pillanat, amikor a legjobban örökítő nyolc galambbal kellett továbblépni, hogy a vágyott és tervezett színvonal elérhető legyen. Erre a folyamatra a tenyésztő bevallottan büszke, és jó okkal. Az eredmény egy rendkívül megbízhatóan örökítő törzs, ami kiegyenlítetten jó teljesítményre képes bármely távon, és különös értékeket mutat a hosszú utakon. A hosszabb dúctáv hátrányának ellensúlyozását is megoldják, nem csak hátszélben és nem egyszer díjban. Ma már keresztezések révén szolgálják ki a versenydúcot. A tenyészdúc kb 30 százaléka tisztavérű Willequet, és kerültek be keresztezettek is. Amikor a versenydúcból lekerül egy jó galamb, hogy a tenyésztést szolgálja, először mindig egy Willequet galambbal lesz párba állítva. Ez egyértelmű jele, hogy a „régiekre” a tenyésztő továbbra is épít. Ezzel együtt a tenyésztésben egyre nagyobb szerepet kap a más hátterű „Arany pár”, ami érthető, hiszen ki ne alapozna egy olyan párra, ami minden évben kiszámíthatóan ad országos kiállításra kvalifikált galambot, és unokáik is remekül versenyeznek? A tenyészdúc erejét jól érzékelteti, hogy idén a versenyek után 5 tojó került be, versenypályafutásuk lezárásaként. Ez az öt tojó összesen 158 helyezést hozott, több, mint 66 ezer díjkilométert szállt. Kettő közülük az Arany pár lánya. Van köztük egy félig Willequet, a Csoda nevű, mely kihagyás nélkül helyezte magát 24 alkalommal. Aztán köztük van még egy Soós Bálint gyűrűzte tojó is, amiért háláját fejezi ki, de még ennél is sokkal hálásabb azért, hogy az Arany pár tojóját is tőle kapta.

A kollekcióban két olyan tojó van, ami nem idei fiatal. Ezeknek a fészektestvéreknek egyszerűen nem volt szerencséje. Sosem versenyeztek, tenyésztési célú őszi fiatalként kerültek a dúcba, ahol az első év elején még párosítani sem lehetett őket. Az egyik később kölcsön lett adva, majd visszakerült, a másik öreg hímet kapott, az idő nagy részében üres tojásokon ült. Így a versenycsapathoz nem állt módjukban sokat hozzátenni, de a vörösnek ezzel együtt két fia is bizonyította jó képességeit teszttelepeken. Szüleik továbbra is párban maradnak, mivel igen jó utódokat adnak. E két tojó testvérei eredményesek a versenyeken és a tenyésztésben is.  Ami a fiatalokat illeti, mindegyik olyan tenyész fia, ami Kassai dr által ismert és elismert képességű. Eléggé ki nem próbált galambtól nem ajánlott fiatalt, csak olyat, „ami mellé tud állni”. Több rokontenyésztett galamb is van köztük, kettő például az extra tenyész Öregasszony-ból.

Beszélgettünk még a referenciákról is. A tavaly említett két bajnok mellett egy sor kevéssé ismert név került szóba. Olyan dolog ez, amit nem lehet jól leírni, inkább hallani kell. Tapintható, hogy Kassai Péternek nem a szenzáció számít, hanem, hogy galambjai másnak eredményt hozzanak, örömet szerezzenek. És sok ilyen történet van. Rajtam keresztül szeretne eloszlatni egy tévhitet. Vannak, akik azt gondolják, hogy a rossz elhelyezést, a zsúfoltságot, a higiénia elégtelenségét, a hiányos ellátást azzal tudják majd ellensúlyozni, hogy ismerten stabil, strapabíró galambokat vásárolnak. Ez a számítás nem fog bejönni. A jó eredményekhez jó ellátás kell, nincs kibúvó. A Kassai galambokkal is csak az fog boldogulni, aki megbecsüli őket.

Sokunknak nehéz éve van, és senki sem látja át, mit hoz még a jövő. A galambászok számára is más lesz ez a tél, mint amilyen szokott lenni. Az országos kiállításon, és más közösségi alkalmakkor sok galamb szokott ötletszerűen gazdát cserélni, néha nem is a ketrecekből, hanem a csomagtartókból. Hogy ez mennyire okos dolog, abba most nem is mennék bele, de az biztos, hogy most nem lesz ilyen, hiszen a rendezvényeket meg sem tartják. Itt az ideje a tudatosabb beszerzésnek, legyen az állomány-alapítás, elszánt állomány-feljavítás, vagy éppen csak egyetlen galamb beszerzése, amire szükségünk van a vérfrissítéshez, netán mert beleszeretünk egy lehetőségbe, és hiszünk a sikerben. Az oldal nagy segítséget ad ahhoz, hogy igen jó, kiváló, vagy egészen kiemelkedő állományokból próbáljuk az értéket magunkhoz átmenteni. A galambról készült kép, a pedigré, és egyéb információk alapján jól lehet válogatni. A bemutatások reményem szerint további segítséget nyújtanak ahhoz, hogy a nekünk való forrást válasszuk, és ne a kiállítási árusok között, vagy a parkolóban bolyongva kísértsük a szerencsénket.

Kassai doktor külön említi Felek Árpádot, a fotók elkészítéséért hálás neki. Továbbá kifejezi aggodalmát és jókívánságait az idősebb sporttársak felé, kéri, hogy vigyázzanak magukra, jó egészséget kíván.