Emlékeztek még rá, hogy mit csináltatok 1998 elején? Galambásztatok már akkor?

Kovács Ferenc barátom (Kefe-pg dúc), aki akkoriban a legjobb éveit futotta (pl Magyar Kupa 10. helyezett is volt) akkoriban gyűrűzte az első keltést és a Vadorzó nevű hímje alól az 98-20-14021-es hímet.

Ugyan nagyon jó versenyző volt, de nem kiemelkedő. Nagyon jó tenyész galamb is volt, de igazából annak sem kiemelkedő. Mindig volt nála jobb, de neki is mindig voltak jó gyerekei, akiknek köszönhetően állandó lakója volt a tenyészdúcoknak. De ha nem volt annyira kiemelkedő akkor miért szentelünk neki egy cikket? Ha kíváncsi vagy rá kérlek olvasd tovább…

Lássuk hogyan ismerkedtem meg én a 14021-essel. 1999. április 1.-én (nem tréfa) egy sajnálatos balesetben a teljes versenyállományom elpusztult, így két egyesületi társamtól Kisztner Györgytől és Kovács Ferenctől kaptam remek fiatalokat, hogy folytatni tudjam galambászatot. Feritől érkezett a 22959-es KH, ami a fiatalok utolsó két versenyén 1. és 2. díjat szállt. Gyorsan után is jártam, hogy kiféle miféle és ő bizony egy ígéretes egyéves a 14021-es fia volt. Innentől kezdve gyakran kérdezgettem Ferit a 21-esről és őt magát és fiait, – mert miután mindig kérdezgettem Feri mindig büszkélkedett velük – a gyűjtéseken többször is megszemlélhettem, kézbe foghattam.
Tudtam, hogy azt a galambot bizony megszerzem. 2006-ban 9 év után hazaköltöztem Budapestről és komolyabban kezdtem galambászni. Ekkor eljött az ideje, hogy a 14021-es a dúcomba költözzön, de addigra ő már Dánszentmiklóson lakott Cseresznye Istvánnál, aki Ferinek rokona és galambásztársa is. Nem volt mit tenni fel is hívtam Cseresznye sporit és nagy szerencsémre egy jó hangulatú buli közepén sikerült utolérnem és gyorsan meg is alkudtunk a 14021-esre. (Ennek a története azóta is többször előkerül anekdotákban, hogy „visszaéltem” a lehetőséggel, de ezen csak jókat nevetünk azóta is!)


2007-től a 14021-es a mi tenyészdúcunkban ette már a kukoricát és amellett, hogy jó utódokat adott sok örömet szerzett azzal is a családnak és a hozzánk látogatóknak, hogy bárki bármikor kézből megetethette, akár a dúcban, akár a volier rácsain keresztül, ő akkor is készen állt a barátkozásra, ha halomba állt a takarmány az etetőben. Emiatt mindenkinek hatalmas kedvence lett!


Még egy érdekesség vele kapcsolatban, hogy szinte mindig az egyik fia rá hasonlított, a másik a párjára és függetlenül attól, hogy melyik tojóval volt párban, ami nem rá hasonlított, azokból se versenyzésben se tenyésztésben soha nem lett semmi. De jó is lenne minden galambról ilyen apróságokat tudni…..
Átéltünk együtt sok mindent a galambászatban, költözködést, dúcépítést, de ő mindig maradt. Az igazi állandóság volt a dúcban. Az utolsó fiatalokat 2018-ban gyűrűztem tőle, ekkor még volt két fias tojása. Sokaknál ez a tény, hogy már nincs fias tojása egy galambnak, nem csak a pályafutás, de az élete végét is jelenti, nem így nálunk és nem a 14021-esnek.


Térjünk is rá akkor a lényegre, amiért az írásba belekezdtem. Magam is sokat gondolkodtam, hogy idén készítek/írok róla valamit, de Viglidán Peti megkért, hogy az öregről mindenképpen írjak, mert bár az aukciók miatt folyamatosan járja az országot nem találkozott mostanában ilyen öreg galambbal.


A 14021-es vagy ahogy a családban ismert „Zöcsi” immár a 24. életévét tapossa és bár öregesen, de még mindig jól tartja magát. Helye már nem a legfelső sorban van, hanem a legalsóban, de az a hely stabilan az övé. Minden alkalommal óvatosan kell közlekedni a dúcban, mert a szelídsége miatt folyton láb alatt van és mindig szükségét érzi a cipők és cipőfűzők megvizsgálásának….


Remélem még sokáig kell kerülgetnem az „Öreget” a dúcban!

Ha szeretnél olvasni még rólunk két éve készült az alábbi linken található remek cikk:

Ha szeretnél vásárolni a galambjainkból, közvetlenül a versenyek után Viglidán Peti személyesen választott ki néhány galambot egy kis aukcióra, ahol a legjobb galambjaink Jordan és Basa 1-1 fia is megvásárolható lesz!