Egy úriember kitartó. Dr. Kassai Péter évtizedek óta ikonikus galambász, eredményei folyamatosan a legjobbak közé sorolják és ilyen nagyon kevés akad. Az egykori nagy Dél-Tisza tagszövetségben volt általános bajnok, fiatalok bajnoka két alkalommal is, de leginkább a röpcsoporti győzelmek jellemezték. 60 évesen is folyamatosan fejlődik, amit eredményei bizonyítanak. A 15-ös tagszövetség létrejötte óta osztoznak a résztáv bajnokságokon Szluka Jánossal, de az év bajnoka (általános-fiatalok) címet csak egyszer kényszerült átengedni számára. Ha az idei évet veszem példának, akkor a középtávért és a fiatalokért járó kupára a Szluka, a rövid, a hosszú és az általános , év bajnoka díjára a Kassai név került.
Egy úriember elhivatott. Az ifjú Kassai Péter madarak iránti vonzalma már korán megmutatkozott. Előbb baromfit tartott, baglyokat nevelt, majd áttért a galambokra, mindvégig igen korlátozott lehetőségek között. Sportolóként igazán kézenfekvő volt, hogy két szenvedélyét, a versenyzést és a galambtartást összekösse, de a kezdetek igen nyögvenyelősek voltak, mígnem Thúróczi Tibor, aki akkoriban a bajnok volt Gyulán, felkarolta őt. Az egyetemi évek alatt persze nem lehetett eredményesen galambászni, de a diploma megszerzése után teljes mellszélességgel belevetette magát, és a mentora által importált Willequet galambok utódaival hamar megvillantotta oroszlánkörmeit. Egyetlen év volt még a korai időszakban, amikor színleg abbahagyta sportunkat, mivel egy fölöttébb tudatlan és rosszindulatú hatósági ellenőrzés során a praxisa beszüntetésével fenyegették. Nem fért az ellenőr fejébe, hogyan lehet valaki egyszerre fogorvos és galambász. Kis szünet után természetesen megtalálta a módját, hogy életének két tartópillére egyaránt megmaradjon.
Egy úriember céltudatos. Egyedi terv alapján készített és berendezett, igen látványos galambház, és a nagyobb létszámú állomány egyértelműen a győzelem igényét jeleníti meg. Odaköltözésekor ezzel kezdte az építkezést, és a szomszédok abban a hitben éltek, hogy ott lesz a rendelő. A komplexum két, egymással szemben álló, 7×3 m alapterületű, emeletes épületből áll. A versenyzők a felső szinten kaptak elhelyezést, köztük a kert fölött híd feszül át. Reméltem, hogy végre eldől a kérdés, hogy a keleti, vagy a nyugati fekvésű versenydúc a kedvezőbb, hiszen itt szemben áll a kettő. Nos, nem tudtam meg. A versenyzés rendszere a totál özvegység, ahol általános jelenség, hogy a tojók eredményesebbek. A nyugatiban vannak egyébként. Maga az állomány mintegy 100 versenyzőből és 50 tenyészgalambból áll. Saját részre mintegy 120 fiatalt szokott gyűrűzni. Ellátásukban egy ember nyújt külső segítséget, amire a mester elfoglalt élete és család-centrikussága miatt van szükség. A madarak ellátottsága igen magas szintű, szezonon kívül is csúcsminőségű takarmányt és kiegészítőket kapnak, és napi takarításban részesülnek. Állapotukról ennek megfelelően az egyöntetűen tökéletes vedlés, és a kicsattanó egészség minden jele tanúskodik.
Egy úriember konzervatív. Igen kevés azon galambászok száma, akik egy vérvonalat több, mint 30 éven át kultiválnak, és mindezt folyamatos eredményességgel teszik! Az érdemi kezdéshez kapott Willequet galambokhoz, azok sikere után tudatosan vásárolt újabbakat. Svájcból, Pietro Onoritól sokat merített, 10 évig járt emiatt Baselbe. Sokáig ezeket tiszta vérben tartotta, hiszen a Túróczi és Onori eredetű Willequet-ek között volt azért akkora genetikai távolság, hogy ne kelljen rögtön vérfrissítésért kapkodni. Később aztán belátta, hogy a fejlődés idővel lelassul ezen a módon, és módszeresen hozott be hozzájuk élvonalbeli keresztező partnereket. Ma már úgy látja, hogy ezt a lépést célszerű lett volna némileg korábban megtenni. A beszerzésben mindig van egy jelentős bizonytalanság. A legjobb reménységgel behozott egyed sem garantálja a sikert, de az igényes módon beszerzettek egy hányada be fog válni! Kiváló tenyészgalambok maradtak fenn így a rostán, melyek már emelik a Kassai dúc fényét. Több más között Eijerkamp, és Vandenabeele galambok váltak be. A véletlen úgy hozta, hogy jelenlegi legjobb tenyészpárja, két párba állt idegen eredetű galamb. A hímet baráti alapon Szluka Jánossal cserélte, a tojó pedig Houben származású. Eddig minden évben keltettek olyan utódot, ami az országos kiállításra került. Mindez azonban nem eredményezte az alap vérvonal háttérbe szorulását, remek versenyzői többsége hátterében még mindig az eredeti Túróczi galambok állnak. Azonban nem csak ebben, hanem a technológiai elemekben is mellőztetik minden kapkodás. Ha valami működik, azon nem változtat. Versenyidőszakban a gyógyszerezési program is évek óta ugyanazt egy egyszerű sémát követi. Egyik héten BS, a következőn légzőszervi kezelés. Az ivóvizet 1994 óta ugyanarról az artézi kútról hordja! Szezonon kívül az önitató ecetes vizébe egy harisnyába fogva félbevágott vöröshagyma és fokhagyma kerül. A hagyományhoz való ragaszkodás azonban sosem öncélú, vagy ésszerűtlen. A tréningek tekintetében például éppen a 2019-es évben történt radikális változás. Korábban heti három alkalommal vitte rövid házitréningekre a versenyzőket a versenyutak között. A módszer helyességéről az eredmények meggyőzték őt, azonban idén a sors úgy hozta, hogy ezt a szezon elején nem tudta megoldani. A galambok azonban jobban jöttek, mint valaha! Ennélfogva úgy döntött, hogy nem tér vissza a régi rutinhoz, abban bízva, hogy a sikerszéria fennmarad. Pontosan ez is történt, tehát kiderült, hogy a technológia ezen eleme nem volt feltétlenül szükséges.
Egy úriember érti a dolgát. Kihagyhatatlan kérdés egy bajnok felé, hogy miben látja az eredményesség kulcsát. Az örökletes képességek és az ellátás általános színvonala mellett a takarmányozást emeli ki. Régebben egy takarmány gyártó cég programját követte, melynek az volt a filozófiája, hogy hosszas diétázás után, csak a verseny előtti napokon emeli meg a bevitelt mennyiségben és összetételben is. Aztán úgy döntött, hogy megfordítja a képletet. Az elhatározását a Nagypál Lászlóval való konzultáció szilárdította meg, akitől egyébként a minőségi kategóriájú takarmányt is vásárolja. Minél előbb igyekszik feltölteni a galamb energiaraktárait, hogy legyen idő a forma helyreállására is. A hét második felében vesz inkább vissza, ha szükségét látja. A fogadás azért még mindig diétás takarmányra történik, de este már felesben versenytakarmányt etet. Az eredmények számára ezt az etetési logikát igazolják.
Egy úriember türelmes. Az egyévesekkel kíméletesen bánik, a hímeknek rövid és mérsékelt középtávokat kell csak teljesíteniük, a tojók is csak egyedi esetekben jutnak 600 km fölé, hogy a szükségtelen veszteségeket elkerülje. Túl sok példa akadt arra, hogy kiválóságai csak kétévesen mutatták meg valódi képességeiket, azonban hároméves korukra csak a legjobbak maradhatnak! A fiatalok közül kb. 60 szokott megmaradni. Ritkán fordul elő, hogy az utakat teljesítők közül valamelyiket nem tartja alkalmasnak, általában véve fiatalt nem selejtez, valamennyien lehetőséget kapnak a következő évben. Pályája elején a rövid és középtávú versenyzési formát favorizálta és legszebb sikereit is ott érte el. Legjobbjait megőrizte, és a hosszú utakra nem küldte el, ennek megfelelően az eredmények ott mérsékeltek voltak. A mérsékeltet értsék idézőjelben, mivel ettől még nyert ő hosszútávú bajnokságot is. Azonban ezen a módon sikerült a képességeket halmozni az állományban, aminek gyümölcsét szüreteli az elmúlt években. Amióta az általános bajnoki cím számára a logikus és elvárható célkitűzés, azóta egyértelműsödött, hogy galambjai kiváló hosszútávú képességekkel rendelkeznek. Ami nem is akkora meglepetés, tekintve, hogy Roger Willequet Belgium hosszútávú bajnoka volt.
Kassai doktor megtehetné, hogy még többet fordítson a galambászatra és előnyét a mezőnyhöz képest tovább fokozza, azonban gondolatai homlokterében már családja, három unokája áll. Motivált az eredményekre, de utólag azokat már csak hozzávetőlegesen tartja számon. Említ emlékezetes első díjakat, de nincsenek kigyűjtve. A részbajnokságokat ideértve csak az elmúlt éveket tekintve is hússzoros bajnok. Már úgy körülbelül ugye, mert nem adta össze. Legtöbbre a „nagy összetett” kiírást becsüli, ahol mindhárom táv mellett a fiatalok versenye is számít. 5 év alatt négyszer nyerte meg. Volt már első a külföldi utak nemzeti bajnokságán, országos elit klub második, legjobb dúc második, kapott mesterversenyzői címet. Az eredményeit idén is beküldte, értesítést még nem kapott ugyan, de az újabb mesterversenyző cím aligha kérdéses, hiszen a szükséges pontoknál 50%.kal többet produkált! Vásárlói számára sporttársias, korrekt árakat szab. Neki ez egy életre szóló hobbi, nem megélhetési forma. A galambászok nyugat felé fordítják a kormánykereket, ha galambot akarnak vásárolni, különösebb koncepció nélkül is, csak úgy megszokásból. Pedig érdemes volna észrevenni a lehetőséget, mint ahogy Ábrahám Lajos(+), vagy Japport Zoltán észrevette, és Kassai galambok beszerzése után egy egyértelműen magasabb eredményességi kategóriába kerültek. Kassai Péter látja a központtól való távolság és egyéb adottságok hátrányait, nem mindennel ért egyet a kerületi versenyprogramban foglaltakkal, vagy az eredményszámítás részleteivel, de szavaiból hiányzik a vád és a keserűség, ami oly sok galambász-közösség életét megrontja. Mert egy úriember mindenekelőtt nagyvonalú.
Molnár Tamás
