Márkus István maga az élő galambásztörténelem. Nem mintha kora ezt indokolná, de mivel gyermekkora óta foglalkozik a postagalamb-tenyésztés nemes szenvedélyével, nem kevesebb, mint 48 év versenyzés áll mögötte. Ez a korszakokon átívelő pályafutás rengeteg tapasztalat felhalmozását jelenti. Látta bajnokok, vérvonalak és módszerek megjelenését, felemelkedését és elmúlását, miközben ő folyamatosan fejlődött, követte, vagy éppen megelőzte az adott időszak színvonalát. Dúcainál állva azonnal elfogott egy furcsa hangulat, a múlt és a jelen összekapcsolódása, ahogy szülőháza melletti telken beszélgettünk, és a szomszédból unokái integettek. A múltat említem, de ezzel a legkevésbé sem kell arra utalnom, hogy István túl volna eredményei zenitjén. Kérésem, hogy szedje össze azokat az eredményeket, amiket majd a bemutatásban feltétlen szeretné, hogy megemlítsek, kudarcba fulladt, mivel fia csinált ilyen kigyűjtést, de valahogy az elkeveredett. Nem bántam ezt annyira, mivel egyrészt a tájékozottabb galambászok számára ő egy fogalom, azoknak pedig, akik pedig nem olyan régen léptek közénk, nem is lehetne közel fél évszázad eredményességét hosszú számsorokkal érzékeltetni. Többszörös kerületi bajnok, mesterversenyző. Ha csak az elmúlt két évtizedet nézzük is, a stabil élversenyzői teljesítményt láthatjuk, minden jelentősebb visszaesés nélkül, és ennél jobbat nehéz egy galambászról elmondani. Márkus István a jó galambász prototípusa. Szereti a sikert, de nem ragaszkodik hozzá foggal-körömmel. A tenyésztés és versenyzés kérdéskörét széles látókörrel ismeri, arról lényeglátóan és érthetően képes beszélni. Azért szeretem a galambaukció oldal bemutatásait készíteni, mert kiváló galambászokkal találkozhatok, akiktől tanulhatok. Ő határozottan ilyen ember, akitől lehet. Kérdéseimre az alábbiakban adott választ.
Először az állományod méretéről, létszámokról, versenyzési módszeredről kérdeznélek.
Körülbelül 100 versenyzővel veszek részt a versenyeken. Egy dúcban a maratonra készített párok vannak, természetes módszerben szállnak. A tagszövetségi programra totál özvegység a módszerem, az elsők között vezettem be, még 1985-ben. Mivel tenyésztésközpontú galambász vagyok, nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy sok tenyészgalambot tartsak. Ezen szeretnék most változtatni, és szinte a teljes tenyészállományt kiadom. Meg vagyok róla győződve, hogy ha a jelenlegi versenyzőkből tenyésztek, és idővel azokból lesznek az új tenyészeim, nem fogok visszaesni a galambok képességei terén.
Kérlek, beszélj akkor az árverésre bocsájtott tenyészekről.
Csak néhány galambot hagyok meg, többnyire rokontenyésztetteket, egy részükön gyűrű sincs, tehát amúgy sem volnának eladhatóak. Kikerülnek a legjobb versenyzőim szülei, sokszorosan bizonyított galambok. Látni kell, hogy itt nincs arról szó, hogy általam kevesebbre tartott galamboktól akarnék megszabadulni, de be kell látni, hogy a munkabírásom már nem egészen a régi, és egy ilyen nagy tenyészállomány ellátása nagy teher. Annak ellenére teszem ezt, hogy ezek a galambok nem véletlenül kerültek a tenyészdúcba, és ha nem váltak volna be, nem maradhattak volna ott.
Ha már céloztál rá, hogyan szelektálsz?
Egy galambállomány fejlődésének fő oka a szigorú és következetes selejtezés. Nagyon fontos megfigyelni a galambokat és észrevenni, ha nem stimmel velük valami. A fiatalok esetében selejtezem azt, ami egészséges társaságban elsőként a betegség jeleit mutatja. Ugyanígy selejtezem azt a fiatalt, ami megterhelés után nem regenerálódik elég gyorsan. Az egyévesek közül már a harmadik versenynél kikerülnek azok, amik nem eredményesek, nem álltak be a sorba. Ami a tenyészgalambokat illeti, a behozott galambnak két éve van, hogy két különböző párral meggyőzzön engem az értékéről. A saját magam által rokontenyésztett galambnak nincs ennyi ideje. Ha az első évben nem ad jót, szelektálom, mivel biztos vagyok benne, hogy a vérvonalában akad jobb.
Ezek szerint favorizálod a rokontenyésztést?
Már annyira nem, mint régebben. Az 1000 márkásom vonalát fenntartom rokontenyésztéssel, mivel rendkívül jól örökíti a maratonos megbízhatóságot és díjrepülő képességet. Ugyanígy járok el a Kancsár Ferenctől behozott Koopman vonallal, mivel azok kiemelkedő egynapos versenyképességet mutatnak. Mindkét vonal meggyőzött arról, hogy a jó tulajdonságaik többletét nemzedékeken keresztül képesek továbbadni, sőt ha jól sikerül a szelekció, fejlődnek is ezekben. Más galambok, még ha nagyon jól be is váltak, nem kerülnek rokonpárosításba. A versenydúcban szeretem a „mix” galambokat látni, amiben valamelyik alapvonalam benne van. Vagy akár mindkettő. Két idegen galambot nem párosítok, a tenyészpár egyik tagja minden esetben saját tenyésztésű. Ez már nagyon régóta így megy.
Akkor is ilyen szigorú vagy a tenyészekkkel, ha nem marad elég fiatal ahhoz, hogy ítéletet lehessen hozni?
Miért ne maradna? Maradjon! Az állományomra jellemző, hogy nem nagyon fogynak az utakon. Fiatalon sem. Az utolsó útra is cipelem a sok ketrecet, miközben sokan csak töredékét hozzák az eredeti létszámuknak. A fiatalokkal már egy ideje nem versenyzem, a Derby Klub útjait teljesítik, szóval kocsit azért látnak belülről, és jó tapasztalatszerzés nekik, hogy nagy területre oszlik szét a falka és tudniuk kell kiválni. Ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne velük versenyezni, nyertem én már fiatal kerületi bajnokságot is, csupán ez már nem érdekel annyira. Rendszeresen küldök viszont teszttelepekre, évi 40-50 fiatalt, belföldre és külföldre is. Idén először Angliába is küldtem, kíváncsian várom, hogyan birkóznak meg a csatorna átrepülésével.
Hogyan kell tartani a tenyészeket, hogy sok jó fiatalt nyerhessünk tőlük?
Nem olyan bonyolult dolog. Célszerű levegős helyen lenniük, de a takarítással náluk nem sokat bajlódok. Rengeteg jó minőségű emésztőt fogyasztanak, ez igen fontos, hogy ne hiányozzon nekik valamilyen ásványi anyag.
Nagyon tetszenek az 1000 márkás utódok, intelligensek, fantasztikus izomzatúak, könnyű, „lebegős” felépítésű madarak. Mi vett rá, hogy az akkoriban szokatlanul nagy árat kifizesd érte?
A történetet nagyon sokan ismerik, legfeljebb nem teljesen. Valójában abból az extra párból Wim Donks a fiatalokat 3000 márkáért árulta. Különleges gesztusként ajánlotta fel nekem egyharmadáért. Már ott tartottam, hogy így sem élek a lehetőséggel, amikor a feleségem a táskájába nyúlt és kifizette. Neki volt igaza.
Úgy tudom, nem túl gyakori eset nálad, hogy külföldről vásárolsz. Ez az eset sem győzött meg, hogy megéri?
Előfordult azért, hogy később is vásároltam, legutóbb 2017-ben Eugen Stabeltől és Raymund Hermestől. Nem vagyok olyan típusú galambász, aki állandóan külföldre jár és importál, legtöbbször minél hangzatosabb származású galambokat, amiknek aztán a fiait azonnal áruba bocsátja. Könnyen vakvágányra lehet kerülni ezekkel, mert a név és az ár sokszor akadályozza a következetes szelekciót. A haladásban a szelekció többet jelent, mint a bombasztikus beszerzések. A legtöbb behozatal az állományomba nem ezen a módon történik, hanem kiváló sportbarátaim legjobb galambjaiból szoktam hozni, csere útján. Jól beváltak keresztezésre a van Loon, Merwe, Borgmans galambok, és a nyitrai-féle Janssenek. A kétnapos távra Szabó Attila és Szauervein József galambok kerülnek bekeresztezésre, bár el kell mondjam, hogy az 1000 márkás utódok akkor is be szoktak válni maratonra, ha nem speciálisan oda való a másik szülő.
Mit gondolsz, mi tesz valakit jó galambásszá?
Az akarat. A sikerért elég sokat kell vállalni és tenni. Régebben igazi fanatikus voltam. Ma már nem biztos, hogy mindent elkövetek, elhagyok dolgokat, amiről azt gondolom, hogy nem tesznek hozzá sokat az eredményhez. Minden vetélytársam hétközi magántréningeket alkalmaz. Én nem, 100 versenyzővel ezt nem is volna könnyű, így aztán inkább bevállalom a hátrányt a szezon elején. Aztán, ahogy mondani szokás, ha győzök, attól nem lesz olcsóbb a kenyér. Érdekes módon sosem volt több a vásárlóm attól, ha nagyon sikeres volt az az év. Az terjedt el a Budapest környéki bajnokokról, hogy nagyon jó minőségben lehet innen vásárolni, de túlságosan drágán. Ezért aztán sokan a kérdezésig sem jutnak el, pedig megtörténhet, hogy kellemesen csalódnának.
Mégis, az akaraton felül, milyen tudás szükséges?
Elsődleges a takarmányozás. Magam háromféle keveréket használok a versenyek között, versenykeveréket, diétást és borsómentest. Ezenkívül ráetetésre kukoricát, mogyorót és aprómagot is használok. Aztán ott van az egészségvédelem. Régebben ezt programszerűen csináltam, amiből mára csak az maradt meg, hogy kéthetente tricho ellen kezelek. Egyéb gyógyszerek alkalmazása a galambok és az ürülék mindenkori állapota alapján válhat szükségessé. Immunerősítő és probiotikus készítményeket is használok. Azt javaslom, hogy aki el akarja sajátítani az eredményes versenyzést, az építsen kapcsolatot a helyi bajnokkal, figyelje meg, hogy mit csinál és miért, és idővel összeáll a kép.
Ha már elkeveredett az a fránya lista, kérlek, mesélj legemlékezetesebb sikereidről! Tavaly például hol végeztél?
2019-ben minden résztávon 3.-4. helyen végeztem a tagszövetségben, általános távon ez a negyedik helyre volt elég. A 2011-es évet emelném ki, amikor 4 tagszövetség ellenében sikerült megnyerni a Budapest bajnokságot. Szintén emlékezetes a Neubau-i teszttelepen elért győzelem, ahol 15.000 márkát nyert a galambom. Sokan tudják, hogy két alkalommal is sikerült megnyernem a maraton Klub egymilliós fődíját, de már csak olyan a világ, hogy a második helyeket senki sem jegyzi. Pedig voltam egyszer második is, kicsit keserű emlék, mert sokáig úgy tűnt, hogy akkor is enyém a győzelem. Háromszor nyerni már igazán rendkívüli dolog lett volna, sokan már gratuláltak is, de aztán kiderült, hogy egy galamb minimális különbséggel mégiscsak gyorsabb volt, mint az enyém. Mindhárom élgalamb az 1000 márkás leszármazottja volt.
Befejezésül, említenél neveket, akik sikert értek el a tőled vásárolt galambokkal?
Sokaknak okoztak már örömet a galambjaim, helyben és országosan is. A teljesség igénye nélkül mondok néhány nevet: Demők János, Garaczi János, Szabó János, Baráth és fia, Ludasi László, Tomori László, Fejős Zsolt, Banka József, Lévai Ferenc, Finta Zoltán, Szluka János, Velenczei Béla, Bicskei-Juhász, Tóth István, Jakab Sándor, Hegedűs Kornél, Dr Kassai Péter, Bagdal József, Zsikai Attila.
Molnár Tamás
