László Zoltánnal való társulásunk története könnyen összefoglalható, mivel nem tekint hosszú időre vissza, a 2018-as szezonnal vette kezdetét. Oka az erőforrások egyesítése és az időhiány volt, és a már meglévő jó galambászkapcsolat és bizalom tette lehetővé. Zoli a versenyző, én a tenyésztést preferáltam mindig is. A munkamegosztás kissé változott menet közben, mert Zoli a tenyésztésben is nagyon otthon van, így nem állta meg, hogy a teszttelepekre szánt fiatalokat ő állítsa elő. Az OLR versenyeken is örömteli visszajelzések érkeztek a László-Molnár páros erőfeszítéseivel kapcsolatban. Saját jó eredményeink mellett a tőlünk származó galambok közvetlen gyerekével Ian Hunter nyerte a Derby Moledo-t Portugáliában, a Lind team pedig 9. helyez szerzett a Derby Zagidjén Horvátországban.
Társulásunk első évében rögtön a 20. tagszövetség középtávú bajnokai lettünk, tehát egyből volt sikerélményünk, ami megalapozta a jövővel kapcsolatos optimizmusunkat. 2019-ben aztán ez a remény valóra is vált, mivel viszonylag kis létszámmal megnyertük az általános bajnokságot is, úgy, hogy minden résztávon győzni tudtunk. Legjobb versenyzőnk, a Jordan kerületi első champion lett, egyben hatodik a „világ legjobb galambja” kategóriában.
Ezek után viszont Zoltán szabadidejéből nem maradt elég arra, hogy az addigi versenyzést fenn tudjuk tartani, és egy felemás versenyszezon után, melyben csak néhány hímmel vettük részt, abban maradtunk, hogy a továbbiakban csak fiatalokkal versenyzünk. Nekem ez megfelelt, mivel a tenyésztési előrehaladás ilyen körülmények között még gyorsabb is, hiszen minden évben muszáj döntéseket hozni a ki- és bekerülő tenyészekről, cserében ugyan az öreg galambok teljesítménye nélkül a tenyészgalambok megítélése kockázatosabb.
A fiatalokat nem sötétítjük, nem világítjuk, nem próbáljuk manipulálni semmilyen módon a vedlést, és téli tenyésztést sem végzünk. Ezzel ugyan megnehezítjük a dolgunkat a győzelem felé, de galambjaink minősége összehasonlítható marad a tagszövetség teljes mezőnyével.
2021-ben nem volt tagszövetségi fiatalok bajnokság, a röpcsoportban a 2. helyen végeztünk. Ezután a csapatot elküldtük Jihlavába, a Pannon maraton Klub versenyére. Fiataljaink ott szépen helyt álltak, legjobbunk országos 7. díjat ért el, illetve a 8. 11. 47. 65. is miénk volt, miközben alig 80 db volt csak aznap az országban. Ezen felbuzdulva úgy határoztunk, hogy a továbbiakban hangsúlyt helyezünk a bajnokság utáni országos fiatal versenyekre. A tenyészek szelekcióját is ennek megfelelően végeztem.
2022-ben a tagszövetségben a második helyet értük el. A kerületi versenyek után több sérült mellett 24 bevethető fiatalunk volt a dúcban, amik között véleményem szerint már nem volt selejt. Mivel mások tapasztalatai alapján a hosszú utakon nagyobb veszteségtől tartottam, öt addigi legjobb fiatalunkat felmentettem a versenyzés alól, hogy a továbbiakban a tenyésztést szolgálják. A maradékot nagyjából megfeleztük, kilencet elküldtünk Garbolcba (itt 5 volt a csapat), a Marathon Klub versenyére, tízet pedig Chomutovba, a 11. tagszövetség Fertetics emlékversenyére, ami nekünk 604 km! A két versenyt ugyanazon a napon rendezték, és reméltük, hogy attól függően, milyen szél lesz, az egyik jól fog sikerülni. Az eredmény minden várakozásunkat felülmúlta.
Garbolc 613 galambból: 1, 10, 12, 21, 62, tehát 5/5 helyezés, négy az élben. Országos elsők lettünk egyéniben és csapatban is! Az első díjas kilenc perc előnnyel érkezett. A „nullások” is remekül jöttek, szállították az országos 9. és 24. helyet és egy listavégi helyezést. Tehát nyolc helyezés kilenc galambbal!
Chomutov III. zóna (550 km felett) 761 galambból: 1, 3, 5, 13, 21, vagyis zóna első díj, első csapat. Itt a győztes galambunk előnye 18 perc volt! Érdekesség, hogy Bedő László országos 13. galambja egy általunk tenyésztett galambból kelt.
Állományunk magját a Pintér család galambjaiból tenyésztettük. Az állományformáláshoz szükséges beszerzésben barátunkra, Földing Norbertre támaszkodhatunk, valamint kiváló lehetőségnek tartjuk a Galambaukció oldalt. El kell fogadni, hogy egyes felkapottabb tételek elég drágák lehetnek, ami nem mindenki pénztárcájához passzol, de ha valaki folyamatosan követi a kollekciók megjelenését, akkor gyakran rendkívül jó galambokhoz juthat jutányos áron, amire valamiért a sporttársak nem figyeltek fel. Így került hozzánk például egy Norbert Stolorz által tenyésztett hím, extrán versenyző szülőktől, szupertenyész nagyszülőktől. Ebből már az első évben két remek fiatal is kelt, az egyikük a garbolci nemzeti első.
Azt hiszem, könnyen belátható, hogy olyan tenyészpár, amiből minden utód jó, ritka, mint a fehér holló. Ismerünk világsztárokat, akik akár többszáz fiatalt gyűrűznek maguknak évente. Ez nem azért van, mert minden fiatal annyira jó náluk, ami csak kikel a tojásból. Annak ellenére nem, hogy egy ilyen helyen mindegyik mellé nagyon mutatós származási lap készíthető. Bármilyen szuper származású fiatalt vásárolunk, mindig lesz az ügyben egy jelentős kockázat, hogy az egyed nem képviseli azt a minőséget, amit a család néhány jól reklámozott tagja. Ezért nem lehet eléggé értékelni, ha olyan fiatalhoz juthatunk, ami már teljesített a születési évében. Ezek a galambok már bebizonyították, hogy megvan bennük mind a fizikai, mind a mentális képesség a versenyzésre, szüleiktől valóban megkapták a kulcsfontosságú géneket, tehát egy nemzedéknyi előnyhöz juthatunk általuk.
Túlzás nélkül mondhatom, hogy erős kis fiatal garnitúránk volt idén. Közülük nyolcat ajánlottunk fel árverésre, melyek kivétel nélkül versenyzők lennének nálunk, ha öregeket is küldenénk. Köztük van a Jordan testvére is, de a lényeg, hogy mindannyian eredményesen versenyeztek kerületi és országos megmérettetésben is. Ott lesz a garbolci 21., 24., és 62. helyezett, a chomutovi győztes, 3. és 21. Jó szívvel ajánljuk azoknak, akik úgy érzik, azért nem olyan erősen versenyeznek, mint vágyaikban és terveikben szerepel, mert nem tudják megvásárolni a legdrágább galambokat. Talán nem is kell.
