Áprilisban lesz 45 éve, hogy ezzel a szép sporttal foglalkozom. Folyamatosan kérdések merülnek fel bennem galambjainkkal kapcsolatban, amelyeket az élet nagy csodájának tartok. Velünk galambászokkal kapcsolatban még tanácstalanabb vagyok. Jó irányból közelítjük meg a madarainkkal való törődést és a sportot?
Címre utalva, egész életemben olyan helyről versenyeztem, ahol közvetlen környezetemben nem voltak sporttársak. A 20-as kerületben előttem 50, nyugati irányban 30 kilométerre voltak versenyzők. A 04-es kerületben sem jobb a helyzet. Én a szerb határnál lakom, a kerületünk É-D-i irányban csaknem teljesen átfedi az országot. Egy kerületen belül 100-120 km-es különbség van. Ez több mint érdekes. Így galambjaimnak minden alkalommal egyedül kell megoldani a feladatot. Sokszor mondták “nehéz lesz innen versenyezni, főleg nyerni”. Bevallom volt és van benne igazság! Rájöttem menni fog a szekér, de megfelelő madarak kellenek.
Elkezdtem kialakítani az állományomat, mindig szem előtt tartva az ésszerű és következetes szelekciót. Évek alatt sikerült olyan állományt létrehozni, hogy bízhassak galambjaimban, főleg nehéz utakon. Nem fogok elköltözni és az sem szokott eszembe jutni, hogy szembe szélben ne küldjem őket. Tréningeket próbálom szélsőséges időjárás esetén megoldani (eső, szél). Ami a versenyzésben hátrány a tenyésztésben előny. Alround galambokat tenyésztek. Mindenkinek legalább 700 km-ig versenyezni kell. Olyan galambokat keresek, melyek képesek egész nap repülni, hogy haza érjenek, nem adják fel.
A kemény szelekciót, tenyésztéssel járó munkát nem spórolhatjuk meg. Ellenkező esetben ingatag lábakon fogunk állni. Az eredmények nem lesznek stabilak. Keresni kell az életerős nagy hazatérési vággyal rendelkező galambokat. Ez különbözteti a jó galambot az átlagostól. Legnagyobb motiváció belülről jön amit generációkon át beléjük tenyésztettünk. Nagy motiváció a veleszületett tulajdonság a bajnok galamboknál. A külső motiváció csak ezután következik. Ez utóbbi sem kevésbé fontos, amit véleményem szerint 95%-ban nem használunk ki. Ebben legyünk kreatívok és bátrak!
Egy galambnál a született képességeket vegyük 100%-nak, amely az egyiknél csapnivaló a másiknál közepes a harmadiknál extra teljesítményre elég. Ebből a 100%-ból amit genetikailag ki tudna hozni magából, minden betegséggel, hiánybetegséggel zsúfoltsággal, versenyről való késéssel. öregedéssel stb. elveszít bizonyos százalékot. Nekünk kell segítenünk, hogy a százalék minél hosszabb ideig magas szinten maradjon. Hiszem, hogy egészségre, talpraesettségre szelektált állomány sok gondot levesz a galambász válláról.
A nem megfelelő galambok szelektálásával segítjük munkánkat. Nincs megfelelő szelekciós nyomás és kerülgetjük a selejteket, még fiatalt is hagyunk azzal a címszóval, hogy “bármiből kelhet jó”, néhány év múlva minden stressz helyzetre végtelen gyógyszerezés lesz a válasz. Keressük a karakteres galambokat. Viselkedése sugárzása elárulja a minőséget (vagy hiányát). Azokból a tenyészetekből kell meríteni, ahol tömegesen jönnek elő pozitív tulajdonságok, galambjaik hasonló kihívásokkal néznek szembe. Származásokban közel legyenek a nagy teljesítményű verseny és extra tenyész galambok.
Általam kedvelt típust nem lehet 150-300 km-es utakkal válogatni. Ezekre az utakra az én felkészültségemre van szükség 75%-ban. Hosszútávú versenyek már teljes galambot igényelnek. Beszélgetések során olyan érzésem van, hogy a galambász és a galamb nem egy dimenzióban van. Ellátás és szelekció szempontjából előny jelent, ha nem csak nézünk, de látunk is. Nagyon fontos a tenyésztés pörgetése. Tenyészek nálam évente 2-3 párt kapnak. Néhány hím 6-10 tojót. Legjobb évesekből ősszel hagyok tenyészeket. Volt eset, mikor a 3. „sampion” előtt az unokája 2. „sampion” helyen végzett úgy, hogy a nagyapa is csak 3 éves volt. Ha fejlődő képes a genetika, akkor nemzedékről nemzedékre javulni kell az eredményeknek. Rengeteg időt spórolhatunk.
Aukcióra felkínált galambok versenyeztek vannak utódaik, még az éveseknek is. Maradtak volna, de balesetem és lassú lábadozásomból adódóan nem tudom mit hoz a 2026-os év. Úgy állítottam össze ezt a kis csapatot, hogy minden madár egyik szülője legalább a GALAMBAUKCIÓN keresztül került hozzám. Új gének bevitele fontos, enélkül csak az állóvizet kevergetjük. Származásokból látható, hogy válogatok az aukción résztvevő tenyésztők és galambok között. Galambjaim ősei között átlagosnál több jó madár szerepel így biztosítva a nagy genetikai értéküket. Mindenki odatette magát a versenyzésben úgy a tenyésztésben. Nem szerettem volna bemutatkozó írást. Akit érdekel az állomány eredete az a decemberi szaklapban és a korábbi évkönyvekben olvashat erről. Eredményeket megnézhetik a Dél-Duna(04) kerület felületén. Minden galambról extra infót találnak. Remélem látható a szemléletem ebből a kis írásból. Szeretném, ha minél többen lennénk abban a dimenzióban, ahol a galamb a világ közepe.
Dávod, 2026 január 30
Tóth Csaba
