Jens Borker 8 éve, 2014 óta robbant be a versenyszerű Postagalambászatba. Nagyon kevés versenymadárral, hihetetlen gyorsan a csúcsra jutott hazájában nem titkolva a tényt, a sikereit elsősorban a Gunter Prange-től hozott fiataloknak, tenyészmadaraknak köszönheti!
Jens miniállományát Prange tanaival alakította proffesszionálisra. Mihez tartás végett és a minőségi szemléletet minden tekintetben a mennyiségi fölé helyezve, 2015-ben 7 darabbal, 2016-ban 14 darab versenymadárral vágott neki a bajnokságnak, melyben mesés díjakat reptetett többezres létszámokból.
– Hogyan lehetséges, hogy valaki ebben a rohamtempóban a csúcsra érjen?
A kérdésre a választ nyilvánvalóan a galambminőségben kell keresni. Jens a legjobb Prange galambokból vásárolt, közvetlen és rokonított madarakat. Ezeket továbbtenyésztve pedig szinte azonnal klasszisokat kapott. Egyszerűnek tűnhet a képlet, ámde mégsem az. Ehhez kell a nagymester Gunter szakértelme, az általa tenyésztett madarakhoz pontos utasítások, mit, mivel, mikor, hogyan nagy kérdőjeleket elkerülve a tenyésztésben.
A “Sweet Hope” névre keresztelt madár különösen jó alapító galambnak bizonyult. Ő Gunter Prange “261”-esének lánya, mely a 10 x 1. díját átlagosan 2200 galamb ellenében repülte, lehengerlő versenyteljesítmény!
Tenyészetének csúcspontja, a “csodatenyész pár” Totila x Halla két eredeti Prange galamb, amely Németország jelenleg egyik legjobb tenyészpárja! “Totila” az első számú hím, édes testvére a “729”-es. A „729” Gunter Prange legjobb hímje 2008-ban 10/10, 964 Ászpont birtokosa! „Totila” Hartmut Will “05-864” kivételes tenyészmadarának testvére. „Totila” és bátyja „05-864” összesen több mint HARMINC (30!!!) I. díjast és ászgalambot neveltek tulajdonosaik számára!
– Nade mégis mi a titka Gunter Prange-nek?
Egy, a közelmúltban Toni Van Ravenstein által írt cikkből, a „Beszélgetés Gunter Prange-val a tenyésztésről” című írásból kiderül. Nem a tőlem megszokott képekkel tűzdelt cikk fog következni, túl nagy terjedelmű lett volna, féltem elvesztem a te, kedves olvasó érdeklődését, megpróbálom most máshogy megközelíteni a bemutatni kívánt aukciós alanyt és „művészetét”, a tenyésztéssel kapcsolatos rendkívül hasznos tanácsokkal Németország egyik legelismertebb és legeredményesebb versenyzője által.
Gunter Prange rendkívül hasznos információkat osztott meg a riporterrel! Jó olvasást kívánok!
„ Gunter az évek során megalakította saját kiemelkedő minőségű postagalamb törzsét, amelynek valószínűleg nincs párja Németországban. Gunter kiváló galambokat tenyészt „ászgalamb gyárában”, emellett tenyésztési és versenyzési tudása elsöprő. Mindenre képes madarak amelyek nem csak gyorsak, de kitartóak. Tudnak minden távolságról ragyogni a legnehezebb körülmények között is. Ami a legmeggyőzőbb számomra, hogy nem csak nála, hanem egész Németországban számtalan tündökléssel bizonyítják gyorsaságukat, erejüket és kitartásukat. Az alap bölcsőjénél a továbbtenyésztésre különösen alkalmas Delbar galambok álltak, később Cornelius és Gerard Koopman gyors galambjai is bekerültek. E galambok kombinációjából alakult ki „Ringlose”, Gunter Prange mai teljesítményorientált vonalának őse.
Mindent tudnia kell a tenyésztésről annak, akinek sikerült egy olyan törzset nemesítenie, amely a hazai mellett nemzetközi szinten ilyen nagy hírnévnek örvend. Ezért fordultam ehhez az elismert tenyésztőhöz néhány tenyésztéssel kapcsolatos kérdéssel.
– Van-e alapszabálya a tenyésztésre, vagyis valamire, aminek különös jelentőséget tulajdonít?
Gunter Prange:
Igen, egy kimondottan jó galambot szeretnék fizikai hibák nélkül egy erős teljesítményű családtól. Különös jelentőséget tulajdonítok a rugalmas tollazatnak, a gyors szárnynak, rövid felkarral és jó izomzattal. Ezeknél a könnyen felismerhető fizikai jellemzőknél fontosabb számomra a galamb intelligenciája és jelleme. Számomra tenyésztőként ezeknek a belső értékeknek a felkutatása a legnehezebb, de egyben döntő feladat. Alaposan meg kell nézni, és időt kell szánni a megfigyelésre, ha meg akarunk tudni valamit galamb belső értékeiről. Szeretem az intelligens megjelenésű galambokat, de mindenekelőtt karaktert és szuperintelligenciát próbálok kiolvasni a galambok viselkedéséből. Az segít nagyban nekem, hogy nemzedékek óta ismerem galambjaimat, ezért tudom értelmezni megfelelően viselkedésüket. Már a jó ősöknél is megvoltak ezek a megfigyelt tulajdonságok. De, hogy végül mi számít igazán az mindig rejtély marad számunkra tenyésztők számára, és ez a szépsége ennek a szakágnak.
– Kell-e különleges tehetség a jó párok összerakásához, vagy a jó galambok tenyésztése csak szerencse kérdése?
A szükséges kis szerencse természetesen hozzátartozik. Előfordulhat, hogy egyikünknek vagy másikunknak valamivel nagyobb érzéke van a párképzéshez. De mindenképpen előnyöm van mással szemben, ha régóta ismerem a saját galambcsaládomat. Ettől eltekintve egyértelmű, hogy a kivételesen jó galambokból igyekszik valamit csinálni az ember, már csak azért is, hogy minél több fiókát fogjon tőlük, és azonnal folytassa a munkát az utódokkal.
– Együtt tartja a bevált párokat?
Mindenképpen együtt hagyom a kipróbált párokat. De fontosnak tartom azt is, hogy miután felneveltetem az egyik pár fiatalt és elraktam a második pár tojást, szétválasztom a párt. Hagyom, hogy a tojó pihenjen. Erre az időre a hím kap egy másik tojót, mielőtt az eredeti immáron kipihentet visszakapja.
– A típusválasztásnál figyelembe vesz-e a fent említetteken kívül más fizikai jellemzőket is?
Valamivel kisebb galambtípust preferálok, nem szeretem a nagy galambokat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a nagy galambok ne lennének jók. Egyszer félretettem egy nagyon nagy galambot vágásra. Egy látogatónak tetszett az állat. Magával vitte és szuper tenyésznek bizonyult. A szem annyira nem érdekel, legalábbis nem használok nagyítót. Természetesen szeretek egy jól pigmentált szemet látni, ami lehetőleg élénk. Nem tudom, hány galambomnak van színes szeme és hány üvegszemű, de nem szeretném, hogy egy bizonyos szemszín kerüljön fölénybe. Mint minden tenyésztő, én is jobban szeretem azokat a galambokat, amelyek kis pupillájú szemei vannak. Mindig igyekszem hasonló típusú galambokat egymással párosítani, ami nem különösebben nehéz számomra, mert mára egy meglehetősen homogén típusom van. Ezért a párok egyensúlyozása számomra nem probléma.
– Nem versenyzel tojókkal. Hogyan választod ki a tenyész tojókat?
A származásuk és a testvéreik teljesítménye alapján választom ki. Inkább azokat szeretem, amelyek a típusukban főként a jó ősökre emlékeztetnek.
– Milyen teljesítménykövetelményeknek kell megfelelnie, mielőtt egy madarat a tenyészetbe helyez?
Általában nem kérek semmilyen teljesítményt, mert sok jó költőmadár nem látott még kosarat. Erre van elég példa. Egyikük a gyűrűtlenem. Legalább annyi jó nem utazó tenyész van, mint ahány galamb először a versenyen, majd a tenyésztésben jeleskedett. És számtalan az utazó ász, akinek repülős karrierje után soha nem született jó fia vagy lánya! A versenygalambok, amelyeket a tenyészetembe tettem, nem csak, hogy sok díjat repült, de ezeknek a díjaknak a legtöbbnek fődíjaknak kell lenniük. Mindenekelőtt azonban bizonyítaniuk kellett hatékonyságukat 600 kilométer feletti repüléseken. Ellenpélda erre a “261”-em (02098-07-261) a 10 első díjával most a tenyészetemben van, bár még soha nem versenyzett 600 km-es repülésen, testvérei azonban bebizonyították, hogy a nagyobb távolságok nem jelentenek problémát számukra.
– Ön szerint a szülők életkora játszik szerepet?
Igen is és nem is! Igen, ha többet gondolunk a versenyeztetésre. Nem, ha biztosítani akarja a jó genetikai anyagot, és közvetlenül egy adott madártól akarja tenyészteni a fiatalokat. Az öreg galamboknál általában kissé csökken a vitalitás. Ez érinti az utódokat. Ebből is látszik, hogy két öreg galamb fiai egy kicsit lassabban nőnek. Főleg a tojót nem hagyok hét évnél öregebbet, hacsak nem nagyon páratlanul örökítő galambokról van szó. Ezután azonnal újra tenyésztésre használom gyerekeit, hogy megőrizzem az adott törzset a jövőre nézve.
-Papír alapú párosítást végez?
Igen egész évben. Leírok mindent amit érdemes megjegyezni, ami épp eszembe jut. Mindig van kéznél egy papír amire feljegyzem a tapasztaltakat, ötleteket. Főleg ha párosítási ötletről van szó, azonnal lejegyzem. Ez lehet az ágyban, az autóban, a galambodúban vagy bárhol máshol napközben. Az általam fontosnak vagy hasznosnak ítélt dolgok azonnal feljegyzésre kerülnek. Év végén pedig újra végignézek mindent a cetlit és alaposabban foglalkozom a feljegyzéseimmel.
– Mik a döntő szempontok galambvásárlásnál? Inkább Belgiumban, Hollandiában vagy Németországban kapja meg a kiegészítéseket? Csak fiatalokat vesz, vagy öregeket is? Figyel a versenyteljesítményre? A gyerekeket vagy a kiszemelt testvéreit szeretné jobban megszerezni?
Kiemelkedően jó eredmény ű tenyésztőkkel lépek kapcsolatba. Az, hogy Belgiumban, Hollandiában vagy Németországban nem játszik nagy szerepet. Ha kiszemeltem a galambot, akkor igyekszem a hozzá legközelebb eső legjobbaktól szerezni valamit. Harry Tamsen egyszer azt mondta kissé nyersen fogalmazva: „A jók mind ugyanabból a lyukból származnak!” Arra gondolt, hogy a fajták jói mindig abból a forrásból származnak, ahonnan jók származnak már sok generáción keresztül. Tehát a lehető legközelebb kell kerülnie ehhez a forráshoz. Mindig vagy az ászok gyerekeit vagy testvéreit választom. Szeretek az elsők között lenni egy feltörekvő dúcban, nem várom meg míg a szóban forgó tenyésztő galambjait más vásárolja meg.
– Hogyan próbálja megőrizni a jó galambjai génjeit?
Ez csak beltenyésztés útján lehetséges. Egy törzs nem tartható fenn beltenyésztett párosítás és távoli rokontenyésztés nélkül! Az általam használt beltenyésztés az apa és a lánya, valamint az anya és a fiú párosításából áll. Igen, még egy lépéssel tovább is mentem. A gyűrű nélkülit apa-lánya párból tenyésztettem. Aztán ebből a párosításból visszaraktam egy lányt a gyűrű nélkülihez. Az egyik legjobb tenyésztojóm ebből került ki. Ezt a tenyésztojót azonban csak más vonalakkal párosítom tovább, így próbálom megőrizni adott törzsemet generációkon át. Természetesen nagyon odafigyelek arra, hogy ezek a beltenyésztett egyedek magas fokú vitalitással rendelkezzenek és fizikailag is száz százalékosan megfeleljenek az elvárásaimnak.
Az én versenydúcomban csak keresztezett galambok vannak, de mindegyik rokonságban áll valamilyen módon egymással. Ezt a rokonságot az biztosítja, hogy az egyik szülő mindig az én törzsemből származik, ami főként a „Gyűrűtlenre” valamint a “330-ra” épül. Az általam használt keresztezett galambok egy részét magam tenyésztettem. A nyári hónapokban általában Koopman galambokat párosítok egymással. Koopman-tól ezek a galambok olyan vonalakból származnak, amelyeknek semmi, vagy nagyon kevés közük van az én gyűrű nélküli galambomhoz amelyről ismert, hogy „Beatrixdoffer von Koopman” egy fiától származik. Mivel ezeket az alap galambjaimmal keresztezhetem, nem kell állandóan galambokat behoznom, rendelkezésemre áll számomra minden.
-Hogyan választja ki tenyészeit?
Először is a legfontosabb tény, hogy a tenyészetemben lévő összes galamb száz százalékig megfelel a követelményeimnek! Amíg ezek a galambok egészségesek és létfontosságúak, néhány év „hitelük” van még kielégítő utódok nélkül is. Ez idő alatt változó partnerekkel szaporodnak. Természetesen türelmesebb vagyok a törzsemből származó galambokkal, amelyek mindent bebizonyítottak már, mint a behozottakkal. Ahhoz, hogy képet lehessen alkotni az örökletes erőről, páronként hat fiatalt kell felnevelni és tesztelni a fiatal galambok bajnokságán! Ezért jobb néhány párból sokat tenyészteni, mint sok párból keveset! Nemzedékek óta ismert azon galambok tenyésztése, amelyek megjelenésükkel, karakterükkel, teljesítményükkel örömet okoznak, ez engem kielégít, tenyésztőként büszkeséggel tölt el. Szükségem van a teljesítménytesztekre akár az árveréseken keresztül, hogy megerősítsem, merre haladok a tenyésztés terén! A nagy teljesítményű galambcsaládhoz vezető út néha meglehetősen hosszú lehet, sok türelemre van szükség. Kezdetben általában van egy kiemelkedő egyed, melynek nem kell feltétlenül teljesítménygalambnak lennie. Számomra a gyűrű nélküli volt, aki csak azért kapott lehetőséget, mert a bátyja, a “146” utazó Ász volt. Ha a “146” nem létezett volna, a gyűrű nélkülinek valószínűleg soha nem lett volna esélye a tenyésztésre!”
Toni van Ravenstein -től, (a “Pigeonsport International” számára írva)
Mind másban hiszünk, mind máshogy szeretnénk a lehetőségeinkhez mérten számunkra megfelelő eredmdményeket elérni. Az aukcióra felkerült 8 idősebb és 7 fiatal madár mindegyike a tenyésztő kimondott ajánlásával, jószívűségének köszönhetően kerültek Magyarországra! Generációs kérdőjelek vannak átugorva tenyészértékükben. Jens Borker reménykedve várja a visszajelzéseket, a klasszis utódok szárnyalásairól.
– Miből, ha nem belőlük? Éljünk Sporttársak a lehetőséggel!
Igaza van abban Gunter Prange-nek, hogy nagyon is számít a megjelenés a kiváló tenyész madár kiválasztásakor. Ezekre a madarakra is csak rá kell nézni…….
Üdvözlettel: Szalai Gábor
