Nemzeti hosszútávú bajnokság 2.
Király Tibor a 19. tagszövetségben versenyez, 65 éves, Tószegen lakik. Egész életét végigkíséri az állatszeretet, azon belül is a tenyésztői személet, volt díjnyertes kutyája, fedezőménje, törzskosa. Olyan sporttársunk ő, aki nem tegnap kezdte. 1979-ben vágott bele a postagalambsportba, környékbeli galambokkal. A kezdeti szokásos botladozás és a katonaidő letöltése után megmutatta, hogy van érzéke a műfajhoz. Az R-1 egyesület akkoriban 35 főt számlált, így igazi sikerként élte meg, hogy elkezdett résztávokat, majd bajnokságot nyerni, ami egy fiatal embertől meglepetésnek számított, hiszen nem volt olyan könnyű információkat összeszedni akkoriban, és galambjai is csupán ugyanolyanok voltak, mint a versenytársaké.
Az élet úgy hozta, hogy szüneteltetnie kellett a versenyzést, de néhány galambot megtartott, néhányszor el-elvitte őket tréningezni, és tenyésztésükkel sem hagyott fel. A lökést a versenyzés újraindítására az udvarára tévedt, sérült Tóth Pál galamb volt, melyet megtarthatott, és az azzal nemesített régi törzsét ismét csatába küldte. Ez nem is oly rég, 2015-ben történt, és az eredmények töretlenül egyre jobbak lettek. Tóth Pál sokszoros bajnok és olimpikon karolta fel őt, előbb tojásokat, majd galambokat adott neki, és kialakult köztük egy mester-tanítvány, majd baráti viszony. Király Tibor igen alkalmas hallgatóság volt, mentorát mindenben követte és szó szerint idéz ma is olyan dolgokat, amiket tőle hallott. Tóth Pál sajnos 2022-ben elhunyt, de életművének része, hogy egy élgalambászt képzett ki maga helyett!
Király sporttárs a versenyzést alapvetően röpcsoporti szinten értelmezi, és az elmúlt években sok szép sikert ért el. Az eredményei viszont e szint fölé helyezik, 2022-ben a tagszövetségben harmadik lett általános bajnokságban, középtávon első, galambja pedig 2. a sport középtáv kategóriában. A 2023-as év ismét előrelépést hozott, a tagszövetség hosszú távú bajnokságában második lett, az általános bajnokságban szintúgy. A „világ legjobb galambja hosszútáv” kategóriában övé a 3. és 4. galamb is tagszövetségben. A középtávú nemzeti bajnokság versenyében övé a tagszövetség legjobbja. Ebben az évben már országos szintű eredmény is jelentkezett, ugyanis második lett a nemzeti hosszú távú bajnokságban az a szuper kupában is Takács Gábor mögött!
Király Tibor 30 hímmel versenyez, klasszikus özvegységben. Állománya Tóth Pál galambjaihoz nagyon közel áll, ami nem is véletlen. A mester által tenyésztett Marcel Desmet törzs, amit aztán Janssen eredetű galambokkal kombinált képezik az alapot. Az utolsó időben behozott Heremans frissítés is átcsorgott a Király dúcba. A tenyésztő aktívan használja a galambaukció oldalt a vérfrissítés megoldása érdekében, pl. Borker és Stolorz galamb is ezen a módon került a tenyészdúcba.
– Gratulálok Tibor. Bevallom, én a 19-es tagszövetséget nem ismerem és a közösségi médiából olyan felületes kép alakult ki bennem, hogy nálatok van néhány igen erős, nagy létszámmal dolgozó versenytárs, akik úgy tűnik bármit megvehetnek, amit csak akarnak. Szóval azt hittem, hogy nálatok olyan magasak a jegenyék, hogy alatta a fű se nő. Hogy sikerül ellensúlyozni ezt?
Azt tanultam Tóth Páltól, hogy a galambokat maximálisan el kell látni. A versenyszezon utáni első nap, az nem holtidő, hanem a következő szezon első napja. Én télen is naponta takarítok, nálam egész évben ragyognia kell a galambnak. A tricho ellen egész évben védekezem, mivel azzal a kórokozóval szemben a galamb védtelen. Három, legkésőbb négy hetente kezelést kapnak. Itt nincs olyan, hogy nem érek rá, a munkát mindig el kell végezni, amiben fiamtól időnként kapok segítséget. Az apróságok összeadódnak. A galambokat mind ismerni kell, mert a tudásból lesz a taktika, például, hogy melyik galambtól várhatok eredményt szembeszélben.
– Mi a módja annak, hogy az állományunk egyre versenyképesebb legyen?
A kitartó következetesség vezet eredményre. A selejtezésnél ez még inkább érvényes. Én azokat a galambokat tartom számon, amik beférnek a csapatba, és még egy-kettőt, amit szükség esetén érdemes nevezni. A selejteket nem köztük kell keresni, hanem a többit tartom annak. Ha egy darabig jól megy a galambnak, aztán meg nem neki fúj a szél, nem szabad kétségbe esni, és azt gondolni, hogy mégse jó. A fejlődés legnagyobb ellensége a kapkodás. Van olyan ismerősöm, aki állandóan új galambokat hoz, és még a jobb galambjait is cseréli. Ennek nincs sok értelme, bár a szerencse fontos dolog a galambászatban és lehet is neki, de állományt építeni nem így kell, hanem lépésről lépésre.
– Milyen galambokat küldtél árverésre?
9 fiatalt választottam ki, olyan módon, hogy a teljes állományomat megmutathassam általuk. Akad benne olyan is, ami nem a régi galambjaimból van, hanem két újat tettem kísérletképpen párba, de nincs olyan, aminek ne lenne nálam jól szálló testvére. Biztos vagyok benne, hogy ezekkel jól lehet galambászni, és jó eséllyel biztosítanak sikerélményt új tulajdonosuknak.
