Mottó: „Keressétek az igazságot, de óvakodjatok attól, aki már meg is találta”
Bedő Gábor barátom kért meg, hogy írjak pár sort Kotymán Imréről, mivel ők rendezik galambjai árverését, és kellene néhány szó…
E témában az illetékes Kócsó János barátom lenne igazán. Az ő nevük összefonódott. A 70-es években, amikor Imre a sikereit elérte, napi kapcsolatban voltak. Ő tudna igazán hitelesen megemlékezni róla.
Imréhez 50 éves ismeretség fűzött és később barátság is. Sajnos jelenlegi galambjait nem ismertem. Csak kettőnek találtuk meg az eredetét, melyeket én gyűrűztem.
Az évek során több galamb is került tőlem Imréhez. Az elsők 1978-ban. Akkor cseréltünk 10 db fiatalt. Később a 90-es években vitt 10 vagy 12 db-ot. Legutoljára Bakonyjákóról azt hiszem 7 db-ot. Ezekből találtunk meg kettőt. A többinek, a hátrahagyott papírjai között már nem volt nyoma. Nyugodtan tudom ajánlani az árverésre szánt állományt még akkor is, ha történetesen ismeretlen is a származásuk.
Kotymán Imre nem volt akárki a postagalamb sportban. Nagyon jó szeme volt. Miért tartott volna rossz galambokat? Egyébként is a megvásárolt galamb annyit fog érni, amennyit a fiai, származási lappal vagy anélkül.
Imre elvesztése érzékenyen érintett. Ő egyike volt a három nagymesternek, akik között pallérozódhattam.
Anker Alfonztól a galambászműveltséget, emberséget kaptam.
Újházy Pétertől a galambgondozást, galambszeretetet.
Kotymán Imrének a racionális gondolkozást köszönhetem. (Ezt tanultam meg a legnehezebben.)
Őt mindig a tények, a lényeg és a valóság érdekelte. Öntörvényű, szabadgondolkodó volt. Nem foglalkozott a konvenciókkal. Örökké kísérletezett, új utakat keresett. „Célfutballt” játszott, nem érdekelték a sarokcselek.
Volt a Szövetségben sportügyi alelnök is, amiről hamarosan lemondott. Sosem tudtam meg az okát, csak sejtem.
Széles skálán mozogtak a barátai: Bárdos Istvántól – Szappanosig.
Tagja volt az „Anker Alfonz a postagalambsportért” alapítvány kuratóriumának Kaposváron 1989 – 1999-ig, melynek elnöke Dr. Horn Péter
Tagjai: Dr. Baka József, Dr. Lovas László, Dr. Ballay Attila, Kotymán Imre és Szappanos.
Sajnos a szaklapban nem publikálhattunk. Nem használta ki az akkori szövetségi vezetőség azt a példátlan lehetőséget, amit az egyetemi háttér jelentett. Egyszerűen lázadásnak vették…
Mi volt versenysikereinek titka? Sokan kutatták.
A zarándokok, akik felmentek a vaslétrán a dúcba azt látták csak, hogy nincs takarítva, minden puritán, északi kijárók, cserép alatt szigetelés nélküli, stb…
Ennek ellenére véleményem szerint az a galambház volt Imre egyik erőssége. Miután új dúcot épített a garázs tetejére, meg sem tudta közelíteni a 70-es évek sikereit.
Ugyanazokkal a galambokkal, a zsoké sem változott, a tudás, tapasztalat csak gazdagodott…
Igaz ugyan kertészkedett is. A galambászat és a kertészkedés egyaránt időigényes.
Visszatérve a galambházra: Kelet-Nyugati hossztengelyű társasház nyeregteteje alatt épült. A Déli oldalra nem tehette a kijárókat, mert ott egy utca volt. Ezért az északi oldalra az udvar felé kerültek. A déli tetőrészt viszont üvegcserepekkel látta el. Be tudta csalogatni a napfényt. Mivel a cserepek nem illeszkedtek tökéletesen, a légcsere biztosított volt anélkül, hogy befújt volna a szél. A padozat beton. Mi jobb, ha a betonon állnak a galambok, ami sohasem szárad ki és hideg vagy a száraz trágyarétegen, ami alá bement a por?
A galambház alatt fűtött lakás volt, ritkán fagyhatott be az itató. A lényeg a szárazság volt és a meleg. Természetesen jobb lett volna takarítani, de ez kisebb baj volt, mint a leszigetelt tető és a hideg beton. Azon kívül nem cipelt be nyakra-főre öreg bacilusgazdákat, legfeljebb fiatalokat. A kijárók éjjel nappal nyitva voltak, a galambok teljes szabadságban élhettek. Kijártak a határba. A galambnak igen fejlett a szelektív képessége. Tudja milyen növényre, kavicsra, csigára, bogárra van szüksége és miért? A mezőzés során önállóságot tanultak. Ha kimaradtak valami miatt a röptetésről, másnap, harmadnap hazamentek, nem estek kétségbe. Most ami aznap nem jön meg, arra keresztet lehet vetni… Naponta 50-60 kilométert repültek ki-be a határba. Otthon minden extrát megkaptak. Kiváló takarmányt, bébi tápszereket, vitamin bombákat. Még infúziót is itatott. Akkor mi még azt sem tudtuk mi az az elektrolit… (sóoldat) Vörösréz itatókkal dolgozott. Az egysejtűek, trichomonászok nem szeretik a rézionokat.
Az emberek régen ezüst evőeszközt használtak. Nem flancból. Tudták azt, az az ezüstmennyiség, amit naponta a kanálról lenyelnek elég, de szükséges is a szervezetüknek. Most egy-két ásványvíz forgalmazó feltalálta a meleg vizet. Ezüst ionokkal dúsítják a termékeiket. Annak idején miért ültettek az emberek diófát a présház elé? Miért nem almafát, körtét, barackot? Azért mert tudták, ha kiülnek a fa alá beszélgetni, poharazgatni, kevesebb bajuk lesz a szúnyogokkal. Nem szeretik a diófa levelében levő alkaloidákat…
Imre nagyon szerette az állatokat, főleg a macskákat. Egyszer egy nyestet fogott ládacsapdával. Átvitte a Tiszán és elengedte. Nekem más ötleteim lettek volna, ez a megoldás biztosan nem jutott volna eszembe. Volt egy kóbor kutya barátja is. Már ismerte az autóját, a bolt előtt várta. Ilyenkor mindig vett neki egy konzervet…
Visszatérve a származási lapokhoz. Louis van Loon, vagy a Janssen testvérek sosem adtak származási lapot. Legfeljebb az igazolólap hátoldalára ráírták a szülőket. Láttam olyan Janssen igazoló lapot is az apa alatt az állt: „galamb, amelyik a tábla alatt alszik.”
Természetesen szüksége van a tenyésztőnek az ősök ismeretére, de ez, ami most megy ez a dolog túllihegése. A galamb már senkit sem érdekel, a származási lapok szerint vannak „beárazva”. tulajdonképpen ezért kell a koefficiens és az olimpia is. Almát össze lehessen hasonlítani a körtével és ez által még drágább származási lapokat lehessen a vevők szolgálatára bocsájtani. A koefficiens és az olimpia a huncutság melegágya, mert mögötte van a PÉNZ, ami mindent lerombol… Csak akkor lehetünk tudatosan eredményesek a postagalamb sportban, ha nem csak a származási lapokat bújjuk, – amik legtöbbször csak számok tartalom nélkül -, nem is beszélve a hitelességről… hanem komolyan vesszük a galambok állapotát és a környezeti hatásokat is. Vagyis örökletes alap + környezethatás.
Három tudományág alapjait kell megismerni:
Genetika, fiziológia (élettan), etológia (viselkedéstan)
Csak az egyik ismerete, vagy tudomásul vétele a másik kettő nélkül eredménytelenséghez vezet. A fiziológia és az etológia a környezethatást befolyásolja. Olyan ez, mint az autó: ha tele a tank és nincs szikra, nem indul. Ha van szikra, de üres a tank akkor sem. Csak akkor fog berregni, ha szikra is, benzin is egyszerre rendelkezésre áll.
Így van ez a galambászatban is: GENETIKA + KÖRNYEZET.
Az első teendő megfelelő környezet biztosítása és csak azután a komolyabb galambbeszerzés. Mátyás Király és Király Mátyás nem ugyanaz. Fontos a sorrend! Sajnos általában fordítva történik. Nagyon pazarlóan bánunk az idővel és az anyaggal.
Végezetül elmondok egy „Kotymános” történetet:
Pálovics Pista nagy galambgyűjtő hírében állt. Meglátogatta Imrét is. Akkoriban két nagyon jó galambja volt többek mellett a 281-193-as.
Egy kis bevezető után Pista ajánlatot tett:
- Kotymán sporttárs! Adok a két galambért 5000.-Ft-ot. (Abban az időben egy új trabant combi 45000.-Ft-ba került)
- Imre: nem eladók ne is kérje, mert amit kérnek és nem adnak oda, azt a galambászbabona szerint valami baj éri.
Kis idő múlva Pista:
- Adok értük 10000.-Ft-ot.
Imre ingerülten:
- Mondtam, hogy nem eladók!
Erre Pista kivágta a piros ászt emelt hangon:
- Kotymán sporttárs adok a két galambért 18000.-Ft-ot.
Imre a fejéhez kapott felkiáltva:
- Maga egy őrült!!! De én is az lennék, ha ennyi pénzért nem adnám oda.
Nyugodj békében Imre! Rövidesen találkozunk. Addig nézz ki egy jó helyet galambháznak. Olyat, ahol kevés a ragadozó, érvényesül az esélyegyenlőségre való törekvés, és kevesen vannak a „Kukoricajancsik” akik János Vitéznek képzelik magukat.
Szappanos István
