Márkus István visszatérő partner a Galambaukció oldalra, és azon bajnokok sorába illeszkedik, akiknél a hosszú, eredményes múlt garantálja a galambok minőségét. Sőt, ebben a körben is kivételes a maga 48 évnyi versenyzésével. A történetről, a galambászatról alkotott felfogásáról és egyéb részletekről a „Génbank Gyálon” című írásban olvashatnak az oldalon. Ugyanitt olvasható egy meggyőző névsor, hogy a tőle kikerült galambok kiknél alkottak maradandót.

István, milyen volt a 2020-as versenyév?

Az ismert nehézségek miatt később indult a szezon, eléggé váratlan hirtelenséggel vágtunk bele a versenyzésbe, május 31.-én. Az első verseny nem a legjobban sikerült, viharos hátszél volt, és az nem az én galambjaimnak való. Tudni kell, hogy én azokat az utakat tartom igazi versenynek, ahol 1200-as, vagy az alatti a métersebesség, a galambnak küzdenie kell. Itt érem el a legszebb sikereimet is, és aki tőlem galambot szerez be, az is arra számítson, hogy ilyen esetekben tudják nyújtani képességeik legjavát. Ez az első út kicsit lelombozott, ráadásul két kiváló versenyzőm is elmaradt, de a továbbiakban aztán szerencsére egyre jobban ment a versenyzés.

Milyen eredményeket értél el idén?

Az általános bajnokság dobogójának harmadik fokára állhattam fel, a hosszútávon pedig második lettem. Radeburgból kerületi első lett egy galambom, Velke Mezerici-ből második díjat nyertem, Halle-ből pedig harmadikat. Ezek mind 1200 m/s alatti utak voltak. A Középmagyarország Bajnokságban a harmadik helyen végeztem, amire büszke vagyok. Azt gondolom, hogy közvetlenül a két Pintér mögött végezni nem szégyen. Talán meglepő lehet, de nagyon örültem, hogy az egyesületemben 80 pont előnnyel tudtam győzni. Az A-6 nagyon erős társaság, 25 főt számlál, akik közül öten voltunk a tagszövetség első 15 tenyésztője között az általános bajnokságban.

Ismert rólad, hogy teszttelepekre is szívesen küldesz. Ezzel kapcsolatban említhető friss siker?

Ezeken is a nehezebb utak érdekelnek és persze a záróversenyek. Nem vagyok az a fajta galambász, aki számon tartja és közzéteszi a felvezető utak és a „beülőversenyek” eredményeit, hogy ezzel is önreklámot csináljon. Egy spanyol telep záróversenyén tizedik helyet ért el egy általam gyűrűzött galamb, amit egy team-ben neveztünk. Angliában, ahol közismertek a földrajzi nehézségek, az utolsó előtti versenyen első díjas lett egy galambom, és annak is örülök, hogy minden nevezettem teljesítette az utolsó utat. Vácon a záróverseny sajnos nem volt reális, még azok számára sem, akik a nehezebb utakon erősebbek. Ennek ellenére az előkerülő galambok között három is az enyém! Az utolsó út előtt még négy galambom volt az első 28-ban!

Mit mondanál a kollekcióról?

Nem terveztem előre ezt az árverést. A júliusi aukció után folytattam a régi rutinomat az őszi tenyésztést illetőleg. Meg vagyok róla győződve, hogy egy jó módszer, célzott párosításokkal kiváló tenyészgalambokat lehet nyerni általa. Aztán rá kellett jönnöm, hogy a legyűrűzött fiatalok többségének nem jut hely, ha tartani akarom a felállított létszámkorlátot. Így 30 galamb kerül fel, aminek a fele fiatal.

Tehát idősebb galambok is lesznek, mit tudhatunk róluk?

Ugyanezzel a létszámproblémával szembesültem akkor, amikor a kiöregedő versenyzőimnek nem találtam helyet, és ragaszkodom hozzá, hogy ne növeljem meg újra a tenyész-állományomat, ezért ezek is eladók lettek. Két galambot kiemelnék, ami tényleg az kategória, amitől bizonyos ár alatt nem tudok megválni.

Az egyik az 506-os kék hím, ami 47 helyezést szállt. Részemről teljesen biztosnak tartom, hogy 50 helyezést szerzett volna mostanáig, ha nem sérül le szezon közben. Ez a sok helyezés átlagosan 10%-on belüli átlagot mutat, tehát egy igen jó és megbízható versenyző. Tettem már fiát a tenyészek közé.

A másik a 302-es kék hím, ami egy évvel fiatalabb, összesen 37 helyezést szerzett. A 2020-as versenyszezonja kimagasló volt. 15 helyezést gyűjtött össze, ami csak úgy volt lehetséges, hogy két verseny között (egy kerületi és egy derby) szinte pihenőt sem kapott itthon. Ebből a 15-ből 6 alkalommal egy százalékon belül jött! Három további helyezése pedig két százalékos volt. Mondták nekem, hogy nem normális dolog ilyen galambot kiadni, de a tenyészdúcba több rokona és négy közvetlen fia is bekerült már, melyek közül máris van, amit bevált tenyésznek tekintek. A sporttársaknak boldog új évet, és a tőlem származó galambokkal pedig sikeres tenyésztést kívánok!