Nem egy jó dolog, amikor az ember becsukja a galambházajtót, és tudja, hogy többé nem kell kinyitnia…

Különösen, ha úgy, mint nekem, több mint hatvan éven keresztül életévé váltak a galambok, a velük való foglalkozás. A gondolataim körülöttük keringtek.

Sajnos korom, egészségi állapotom megálljt parancsolt. Már nem tudom ellátni őket úgy, ahogy szeretném. Egyébként sem szerencsés, ha az ember egyedül él, és bezárt galambokat tart. Felelőtlenség! Bármi történhet…

Ezek a galambok pedig többet érdemelnek.

A mostani állományom alapjait a balatonkenesei Tóth Imrétől kaptam, 2006-ban, amikor Bakonyjákóra költöztem.  Utána is mindig hozott a legjobbakból. Tulajdonképpen az ő „filiál” dúcának tekinthetők. Kevés olyan galambász van Magyarországon, aki olyan eredménylistával rendelkezne, mint ő. Közel harminc éve mindig az élben, pedig nem a legjobb helyen lakik. Nem felette húznak el a hazatérő falkák, minden galambjának egyedül kell hazatérnie, a tömegvonzás ellenében.

Véralap szerint zömében Van Loon, Raymund Hermes, Van Dyck, Janssen galambok alkotják az állományát, mástól származó galambjaim nincsenek.

Két családot próbáltam fenntartani. Az egyik a 829-147 párra épül, a másik a „Baba” család. A „Baba” tojóban még nyomokban szerepel a régi Jos-Ritye , és a Derby-Kapuentje galambjaim vére.

Mindig kevés galambbal dolgoztam. Selejt, „várományos” nem maradhatott meg. Az egészségre szelektáltam.  Gyógyszerekkel nem lehet egészségessé tenni egy állományt, csak célirányos szelekcióval. Természetesen amíg aktív voltam, használtam megelőző kúrákat elsősorban az élősködők ellen.  A rendszeres paramixo oltásokat is alkalmaztam.

Jelenlegi galambjaim gyakorlatilag gyógyszermentesen vannak tartva, mégis jobb állapotban vannak, mint ott, ahol, ha kell, ha nem, gyógyszerekhez nyúlnak. Sok bűnt követnek el a galambászok galambjaik ellen… a túlzott gyógyszer használatával.

A bakonyjákói galambok segítették kerületi bajnoksághoz Csordás Károlyt Pápán a győri kerületben. Karcsi még országos középtávú bajnokságot is nyert.

Szabó Andrást Berettyóújfalun.

Az idei évben Liptai Gábor remekelt a fiatalok versenyén, olyan konkurenciában mint Grampsch István, Pintér Ferenc…

Máshonnan is kaptam pozitív visszajelzéseket, ha nem is nyertek kerületi bajnokságot.

Fiataljaim zöme kezdő tenyésztőkhöz került, akik tapasztalatlanságuk miatt sok jó galambot veszítenek, devalválnak.

Csak jó és egészséges galambokkal lehet csatát nyerni. Igen nagy szerepet játszanak a környezeti tényezők. Nagyobbat, mint azt a galambászok gondolnák.

Mivel kis létszámmal dolgoztam óhatatlanul kénytelen voltam rokoni kapcsolatban álló galambokat is párosítani. Az utódokat, mindig szigorú szelekciónak vetettem alá, mivel a rokontenyésztés a vitalitást lerontja, pedig az egészség szempontjából ez a legfontosabb…

Azt gondolom, galambjaim elsősorban keresztező partnerként tudnak majd az új tulajdonosuknál maradandót alkotni. Természetesen csak akkor, ha magas szintű marad az egészségi állapotuk.

Sajnos a galambsport rossz irányba halad. Túlságosan előtérbe kerültek a materiális (pénz) szempontok a lelkiekkel és a szakmával szemben.

Minden dolog két részből áll:

1, Lelki (spirituális, és szakrális) szempontok

2,Materiális (anyagi, pénz) szempontok

A kettőnek egyensúlyban kell maradnia. Ha eltolódnak az arányok a materiális irányba, megbomlik az egyensúly, és a postagalambsport hobby jellege megszűnik. Kialakul helyette a „galambipar”.

Először az erkölcsi, morális gátlások tűnnek el, azután a hit, a szenvedély, az emberi kapcsolatok, a barátság. Komolytalanná válik az egész. Szétesnek a közösségek, az emberek érdektelenné válnak, lemorzsolódnak. Egyre hangosabbá válnak a szélhámosok.

Kár, hogy így történt!

Negyven évvel ezelőtt már írtam valami hasonlót. Akkor sem reagált rá senki. Nem vagyok naiv. Most sem fog…

Végezetül szeretnék minden kedves barátomnak, ismerősömnek jó egészséget kívánni!

Talán ha összefognak a pozitívan gondolkozók sikerül megállítani a kereket a lejtőn…

 

Szappanos Pista bácsi