Mivel lehet megkoronázni egy több évtizedes élvonalbeli szereplést? Természetesen azzal, ha az olimpiára kijut egy galambunk. A legtöbb galambász álma ez, függetlenül attól, hogy mennyi serleget gyűjtött korábban a vitrinekbe. Még jobb, ha egyszerre kettő is kijut, ami pontosan olyan, amilyennek hangzik, egy álom duplán teljesül. Ezt élhette át Dr. Kassai Péter, akinek a nagyváradi olimpiára két galambja is kiérdemelte a részvétel jogát, E kategóriában. A magam részéről biztosra veszem, hogy a sikerek sora a jövőben folytatódni, de inkább fokozódni fog, és hogy miért gondolom ezt, a továbbiakból ki fog derülni.
Aki szeretne többet megtudni Dr. Kassai Péterről, mint ami e bemutatásból kiderül, annak olvasásra ajánlom egy korábbi írásomat, ami egy olyan látogatás után született, ami rám nagy hatással volt. https://galambaukcio.hu/egy-uriember-gyularol/
Az, hogy éppen a leghosszabb távkategóriában sikerült az olimpiai kvalifikáció, a hosszútáv favorizálásának következménye, egyszersmind oka annak, hogy a továbbiakban is efelé halad. Az idei évben a két legnehezebb út bizonyította, hogy jó úton jár, az egyik a főversenyek végén megrendezett Comutow volt, ahová minden galambját, tehát az egyéveseket is elküldte, a másik pedig a fiataloknak rendezett pannon-maratonos Jihlava volt, ahonnan egyetlen fiatalja sem kapott felmentést. Mindkét verseny fényes győzelemmel és kiemelkedő helyezési aránnyal végződött.
Több oka van annak, hogy miért fordult az érdeklődése a hosszútáv irányába, amik közül a legfontosabb a felismerés, hogy minden korábbi rövid- és középtávú siker ellenére a kezében levő genetika erre a legalkalmasabb. A Willequet galambok eredetileg maratonnyerők voltak, és ő ezt a törzset –talán a világon már egyedüliként- értőn és eredményesen kultiválta, nemesítette a mai követelményeknek való kiváló megfelelésre. Az alap vér megbecsülésén túl fontos szerepet játszottak a sikeres nemesítő keresztezések, az állományt időközben átszőtték az „aranypár” utódai, illetve más remek vérfrissítések is voltak, például egy fényesen bevált Vandenabeele hím révén. Sosem volt titok e galambok hosszútávos képessége, de valahogy mégis csupán az elmúlt pár év átütő eredményei tudatosították benne, hogy ezt bűn csupán csak tudomásul venni. Ezért hát prioritássá tette a még ésszerű, de leghosszabb és legnehezebb utak sikerét, és a galambok szelekciójában mindent eldöntő kérdéssé tette ezeket. A tenyészállományt szinte lefelezte, megszabadult igen jó tenyészektől is, melyek utódjai inkább középtávon mutatták a legtöbbet, de olyanoktól is, amik bűne csupán a nagyobb testméret volt, mert abból indult ki, hogy ez a tulajdonság az igazán nehéz versenyeken már hátrány volna. Több díjnyerő és champion versenyzőt is elajándékozott, mivel legjobb teljesítményüket nem az évi három 700km fölötti versenytávon nyújtották.
A dúcvezetés is átalakult, noha az igényes ellátás és tisztaság megmaradt, de például a hétközi tréningek rendszerét nem tartotta meg, mivel az a típusú hozzáadott munka a rövidebb távokon térül meg. Fontos leszögezni, hogy a szemléletváltás nem új galambok behozatala révén valósult meg, hanem a sajátok valós értékének felismerésén, a célirányos újra-szelektáláson, és az ebből következő minőségi fejlődésen.
Az elmúlt árverési szezonok sikeresek voltak, megtisztelőnek érzi, hogy galambjait megvásárolták és számos kedvező visszajelzés is érkezett. A Lődi és Japport dúcok eredményessége, akik tőle többet és hosszabb időn át merítettek, szintén kiváló referenciák. Amikor Nagypál László egy Kassai tenyésztette galambbal nyerte Halle-ból az első díjat a Royal Derbyben, az bizony nagyot szólt!
A kollekcióban 20 galamb kapott helyet, közülük kettő nagyon jó versenyző volt, a többi pedig fiatal, melyek már az új, letisztultabb tenyésztési szemlélet termékei. E galambokat bátran ajánlhatom a sporttársaknak, különösképen azoknak, akik a hosszabb távokon szeretnék állományukat feljavítani.
