A cikknek a figyelemfelkeltés a célja, ami ebben az esetben nem is nehéz. Egy elit tenyésztő árverése önmagában is felhívja a figyelmet. Az árverezett galambok száma a másik tényező, ami arra utal, hogy egy komoly genetikai merítés kerül az érdeklődők elé. Kimagasló versenyzők, nagyformátumú tenyészgalambok, és ezek átgondoltan tenyésztett, szigorúan szelektált közeli rokonsága ad esélyt a vásárlóknak, hogy állományuk minőségét javítsák. Az eredményekről mellékelek egy kisebb kigyűjtést, amit rendelkezésre bocsátott.

Nagypál László 1991-ben kezdte el sportunkat. Ebbéli szándékát szülei egy csoport tenyészgalambbal támogatták, melyből egy Marcel Desmet származású hím a mai állományban is alapszerepet játszik. 1992-ben édesanyjától ajándékba kapta a Fulgoni tenyésztette „Cleopatra” tojót, és a 2643-as kék tojót, ezzel összeállt az a Stichelbaut bázis, tehát mindössze három galamb, amit klasszikus törzstenyésztéssel a mai állománnyá fejlesztett. 28 év elkötelezett tenyésztés ugyanazzal a genetikával, állandó eredményesség mellett! Mi a nagy szó, ha ez nem volna az?

Nagypál László unikális jelenség. Született üzletember és vérbeli galambász, ami fölöttébb ritka kombináció. Elvei és tervei mentén igen határozott ember, amit nem csak eredményei bizonyítanak, hanem az is, hogy köztudottan nem fél a konfliktusait felvállalni. A Galamb Hungária cég, és a Derby Klub megváltoztatta a magyar postagalambsportot. Ezeket a változásokat lehet szeretni és lehet nem szeretni, de Nagypál Lászlót sporttörténeti alakká tették. Találkozásunk elsődleges tárgya az aukció, tehát erről, és a rengeteg felmerülő téma közül a tenyésztésről kérdeztem, hiszen ez áll leginkább összefüggésben azzal, hogy milyen galambokról is van szó.

Laci, csapjunk a közepébe, mi indokolja, hogy egyszerre ennyi galambtól megválj?

Ez most egy korszakváltás. Leteszek arról, hogy az eredményességet és a genetikai előrehaladást egy viszonylag nagyobb létszámmal biztosítsam. Ez rengeteg ráfordítást, szervezést, munkát, időt emészt fel, amibe őszintén szólva kicsit befáradtam. Ideje volt, hogy döntést hozzak: nem akarok többé két helyen is tenyészeket tartani, és nem akarok három versenydúcot, csupán egyet. Szeretném visszakapni a fiatalkori lelkesedésemet, amihez szükséges, hogy a postagalambsport örömeire koncentráljak, és ne a terhek elviselésével küzdjek. A radikális csökkentés folyamatát már korábban elkezdtem azzal, hogy a szokásosnál kevesebb fiatalt állítottam be, de az állomány legértékesebb részét is csökkentenem szükséges, ami most aukció formájában fog megtörténni.

Miképp jutottál arra az elhatározásra, hogy olyan kivételes madarakra ne tarts igényt, mint például a President és a Sírius?

Alaposan bebiztosítottam magam belőlük, mindig így csinálom. Fiatal rokontenyésztett utódaikra számítok. Különben kifejezett lelkifurdalásom van, hogy például kiadom a Hugó-t. Ő csak szállította a díjakat, én meg azzal hálálom meg neki, hogy eladom. Ő is egy olyan galamb, hogy bármikor újra merném kezdeni a galambtenyésztést vele, mindent elölről.

Törzs és vonaltenyésztés. Időszerű fogalmak ezek még a jelenlegi postagalambsportban?

Az állattenyésztés mégiscsak egy szakma. Egyik legfontosabb eszköze a rokontenyésztés, ami minden kultúrfajta nemesítésében lényeges szerepet játszott.  Nem bántó szándékkal mondom, de igen keveseknek van fogalma arról, hogy tulajdonképpen mit is csinálnak a tenyészdúcban. Eredményes galambász sokkal több van. Ez régen is így volt, és ma is így van. Sokszor nem is értem, miért tartanak fenn tenyészdúcot, anélkül is pontosan ugyanazt érnék el.

Indokolt volt egyáltalán 150 özvegy hímmel versenyezni, és olyan sok tenyészpárt tartani?

Egyszerű összefüggés, hogy több galambból több jó lesz. Kezdjük onnan, hogy az egyedi örökítőképesség bizonytalan dolog, abban az értelemben, hogy egy jó tenyészgalamb évi néhány fiataljával bármi történhet, és akad köztük gyengébb is. A galamboknál a családszelekció működik. Ha beszerzek új galambokat vérfrissítésre, akkor ott minimum 4 testvérről, vagy közeli rokonról van szó, amik ugyanazt a típust képviselik, és amelyeket természetesen mind a sajátjaimhoz párosítok. Már az első évben 15-20 fiatalból fogom megmondani, hogy jó ötlet volt-e a beszerzés. A tenyészszezon nálam már novemberben elkezdődik. Mire márciusban szabad repülést kapnak a versenyzők, már páronként 4 fiatal van a dúcban, aztán következnek a továbbiak. Sok fiatal kell ahhoz, hogy alapos vélemény alakulhasson ki a szülők örökítőképességéről. Ezért bosszant, ha valaki olyat ír le, hogy „kicsi, de magasszinten tenyésztett állomány”. Kis állományban sosem lehet olyan szintű tesztelést és szelekciót végezni, mint egy nagyban.

Na, ilyet én is írtam már le. Az az alapja, hogy egy kisebb állomány előnybe kerül, ha ott a galambok ellátása maximális, és a szelekció is következetesen el van végezve, ahhoz képest, mintha valaki annyi galambot tart, hogy ez nem teheti meg, mert a kapacitását meghaladja. Hogyan lesz akkor, hiszen a te állományod is kisebb lesz?

Nehezebb lesz tenyészteni. Egyszerre csak egyféle beszerzés kipróbálására lesz mód.

Kis állományban jobb a galamb-galambász kapcsolat, nem?

A galambnak nincs arra szüksége, hogy játsszanak és birkózzanak vele. Erre a galambásznak van szüksége, ha olyan a személyisége. Fontos, hogy a versenyző erősen kötődjön az otthonához, de ez a fészke, a párja miatt alakul ki. Olyan pillanatok is számítanak, hogy fészekanyagot gyűjtenek az udvaron és effélék. Az önbizalma a dúc biztonságától és kiszámítható rendjétől alakul ki, nem attól, hogy a vállamon mászkál. Amikor galambászni tanultam, a kiváló Kaiser Lacit próbáltam utánozni. Ő bizalmas viszonyban volt a galambokkal. Én is sokat foglalkoztam a galambokkal, de ennek az eredményre semmilyen hatása nem volt. Egy jó galamb akkor is nyer, ha „magázódunk”.

Mi alapján választod ki beszerzésre az új galambokat?

Egy tehetséges barátom statisztikával és adatelemzéssel foglalkozik, tőle kérek tanácsot. Már akkor felhívta a figyelmem a Vandenheede testvérekre, amikor nálunk szinte senki sem ismerte őket. A származásokat is vizsgálja, és megnevezi azokat a kulcsgalambokat, amiktől érdemes lehet utódokat vásárolni. Ezen nem jó spórolni, a lehető legjobb beszerzésre törekszem. A személyes találkozáson is sok múlik. Kellemetlen stílusú, lenéző galambásztól nem vásárolok. Többször előfordult már, hogy a kiváló eredmények dacára nem azt láttam a dúcban, amit szerettem volna, ilyen esetben udvariasan elköszönök.

Mit szerettél volna látni? Fontos számodra a galambok külleme?

Az állományokon meglátszik a tudatos tenyésztés. Ilyet láttam például az Engels családnál, nagyszerű élmény volt, és a galambjaik is remekül beváltak nálam. Egy jó galambnak nem lehet testi hátránya. A csontozat, légzőszervek és izomzat tekintetében nem érheti kifogás. Döntő fontosságúnak tartom a nyugodt természetet, ami mégis ellenállással párosul, ha a csőrét meghúzom. A kiváló galambok gyakran kissé furcsa viselkedést is mutathatnak, talán a kiemelkedő emberi sportolókhoz hasonlítanám ezt, ahol a különcség összefügg egyfajta jó értelemben vett fanatizmussal. Az már a szubjektív része, hogy a postagalamb nézzen ki úgy, mint egy postagalamb.

Milyen arányban válnak be a beszerzések?

Azt kell mondjam, hogy a fenti módon történő beszerzésekből szinte mindig lesz eredmény. A beválás megközelítheti az 50%-ot, amit még magam is meglepően jó aránynak tartok. Ennek ellenére kudarc is előfordult már. Volt, hogy favorizáltam egy igen neves és drága vérvonalat, és eltelt egy kis idő, mire az eredmények kijózanítottak. Olyan is volt, hogy azon kaptam magam, hogy a listák alapján olyan galambokat szelektálok sorban, amik kisebb hányadban, unoka-dédunoka szinten hordoztak egy vérvonalat, amit korábban igen sikeresnek tartottam.  Megfelelően nagy létszám nélkül az ilyesmit nem lehetne átlátni.

Elképesztően ritka eset, hogy valaki ilyen hosszú ideig fenntartson és fejlesszen egy vérvonalat, miközben ilyen magas szinten versenyez, és élvonalbeli beszerzéseket is végez. Sosem hozott kísértésbe egy remek idegen galamb, hogy inkább arra helyezd a tenyésztés fókuszát?

Ezt egy kicsit messzebbről indulva kell elmagyaráznom. Kezdetben hittem az éles keresztezésekben. A korai időszakban Gál Imrével három vonalat akartunk fenntartani, hogy keresztezzük azokat. Nem vált be eléggé, nem működött igazán. Az éles keresztezés az én ízlésemnek túl heterogén társaságot eredményez, túl nagy a szórás. Akad bennük egy-két kiválóság, de nem annyi, mint szeretném. A legjobb galambjaim úgy kelnek, hogy a legsikerültebb keresztezetteket visszapárosítom a törzs egy távolabbi tagjához, tehát hozzávetőleg negyedrész idegen vért hordoznak. Ez a séma sok remek galambot hoz, egy ilyen társaság küllemben és teljesítményben kiegyenlítettebb. Ezért az idegen származások nem tudnak eluralkodni.

Az eddigiekből már kirajzolódik egy kép, de említhető még valami, ami fontos a Grosspaul állomány formálásában?

A versenyfeltételek változnak, általában a tágabb környezet is. Ezért lényeges, hogy minden év legjobb galambját tenyésztésbe fogjuk, hiszen leginkább az felelt meg az aktuális kihívásoknak, ami feltehetőleg a legjobban hasonlít a közeljövőre. Ezt úgy csinálom, hogy az utolsó verseny után azonnal a legjobb hímet egy kiszemelt rokon tojóval párba állítom, és gyűrűzök tőlük legalább 4 fiatalt. Ezeket tavasszal már lehet párosítani, amiből az következik, hogy az új tenyészhím saját fiai mellett akár 16 unoka is azonnal rendelkezésre áll.

Sok sikert kívánok galambászatod új szakaszában, és remélem újabb tapasztalataid a későbbiekben is gazdagítanak minket!

GROSSPAUL árverés Grosspaul dúc 2019-es eredmények letöltés

GROSSPAUL árverés eredmények 2015-2018 letöltés