Aktív korában, mint autókereskedő cégtulajdonos is sikeresen versenyzett. 1995-ben visszavonult, Lokerenbe költözött, és a postagalambászatot egészen más léptékben kezdte művelni. Talán Eijerkamp-hoz lehetne hasonlítani, ami a méreteket, létszámot, épületet, a technológia szinte már iparszerű megközelítését illeti.

Beceneve „Stuntman from Lokeren”, ami lokereni kaszkadőrnek fordítható, de nyilván a bravúrokra utal, melyek galambjai nála és másoknál rendszeresen véghezvisznek. Saját magát inkább tenyésztőnek tartja, mint versenyzőnek, noha helyben verhetetlen. Ez a ráfordításokat tekintve nem is meglepő. A nemzeti versenyeken hosszú sora van az élhelyezéseinek. Ennél is többet mond azonban, hogy hat olyan galambról tudunk, amit fiatalon tőle vásároltak, és tartományi, vagy semi-national első díjat szállt. Nyilvánvaló, hogy a galambászok minőségi tenyészállomásként tekintenek rá.

Úgy tartja, hogy „első díj az első díjból lesz”, vagyis kiemelkedő teljesítményű galambokra érdemes alapozni a tenyésztést. Egy másik esetben úgy fogalmazott, hogy számára csak az a galamb a megfelelő, amely „első díjas az első díjasok között”. Ennek megfelelően kezdetben igen költséges árverési vásárlásairól híresült el, az idő múltával azonban úgy tűnik, hogy mégsem az a beszerzéseinek lényege, hogy a győztes egyedeket összevásárolja. Mintha arról lenne szó, hogy a postagalamb fajta krémjét szeretné a saját dúcaiban látni. Ez alatt persze a belga és holland állományok krémjét kell érteni. A beszerzéseit úgy végzi, mintha nem volnának anyagi korlátai. Érdeklődése kezdetben a maraton táv iránt nyilvánult meg, idővel ezek létszáma csökkent, de az ilyesmi mindig a minőség javulásával jár. Az állomány összetételének változása azt jelzi, hogy a tenyésztő érdeklődése az egynapos hosszútáv felé fordult. Az 500 km feletti utakon való győzelmekhez a gyors középtávú forrásokat is figyelembe veszi, de mindezzel együtt is hosszútávú tenyésztőnek kell tartanunk.

Elit állományokból nagyobb létszámot is vásárol, melyeket aztán tenyészvonalként kezel. Például hetvennél több eredetit vásárolt Gaby Vandenabeele-től! Saját legjobb versenyzőiből és az egyedi vásárlásokból egy úgynevezett Debusschere vonalat is feltüntet állománya részeként. Előfordul, hogy teljes vonalak tűnnek el tenyészetéből, még akkor is, ha lenne kereslet rájuk, hogy teljesen újnak adják át a helyet. Hogy mennyire voltak drágák, vagy nagynevűek, nem számít. Tenyészgalambjai jelentősebb forrásai között találhatjuk Gino Clicque-et, aki a közelmúltig tartotta a legdrágábban eladott galamb rekordját. A Barcelona győzelemre „kitalált” Laueraat, Overwater, Florizone, Meirlaen, Batenburg galambok mellett kiemelkedő „egynaposok” nevét találjuk: Frederik Everaert, Chris Hebberecht, Eric Limbourg! A sor még folytatható Marc Pollin, Benny Stevenick, Rudi de Saer, és sok más bajnok nevével. Magyarországon kevésbé ismerősen csengő nevek is akadnak, hiszen attól a pillanattól kezdve, hogy Debusschere a dúcaiba viszi az új galambokat, csak az eredmények számítanak, és előfordul, hogy nem a legnagyobb márkanevek nyújtják a legjobbat. Ide sorolható mindenekelőtt a Patrick Houfflijn beszerzés, ami különösen értékesnek bizonyult! Sok név fordulhat elő a Debusschere származásokban, de abban biztosak lehetünk, hogy azok a teljesítmény alapján maradhattak tenyésztésben.

Talán meglepő, de 2019-es galamb is előfordul a kínálatban, ahogy az már Belgiumban és Hollandiában is szokásos. Ennek az a magyarázata, hogy ezek az elit tenyésztők a késői fiatalokat nem adják ki a kezükből, természetesen nem is versenyeztetik, hanem a következő évben kínálják eladásra. Mivel maratonos és hosszútávú galambokat tenyészt, árverése is azok körében lehet nagy siker, akik maguk is a hosszútávot kedvelik!