A Rutten dúc világszerte ismert, mint kiváló beszerzési forrás. A Janssen törzs legjobb minőségben való fenntartása szerzett nekik elismertséget széles körben. Számos sikeres árverésük volt, a PIPA is terepe ennek a gyakorlatnak. Hazánkba is került néhány galamb tőlük, melyek igen kedvező emlékeket hagytak a 11. és 20. tagszövetségben, azon helyeken, ahol versenyezve erről én is tudomást szerezhettem.

Theo sajnos már nincs közöttünk, de fia Raymond sikerrel viszi tovább a történetet, ami már 64 éve vette kezdetét. Az apa ugyanis 1958-ban ment először Arendonkba, majd évente visszajárt újabb galambokért. Ez a gyakorlat nem tartott a Janssen állomány végleges megszűnéséig, inkább arra a tündöklő időszakra vonatkozott, amikor szinte bárki bajnok lett, aki akár egy tojást is vásárolt az Iskola utcából, és persze megfelelő szakszerűséget tudott a versenyzésben felmutatni. Már Anker Alfonz is olyan véleményt fogalmazott meg, hogy a Janssen követők széles táborában vannak néhányan, akik az eredetinél értékesebb állományt tudtak kitenyészteni. Egy ponton az idősebb Rutten is úgy döntött, hogy inkább Jules Wouters-től hoz be új galambokat, melyek persze szintén Janssen származásúak voltak. Később Henri van Venrooij-tól vásárolta meg annak néhány öreg tenyészét, amiket még Arendonkban gyűrűztek. Theo azonban a látszat ellenére nem volt „vérfanatikus”.  Amikor szükségét látta, kisgalambászok legjobb galambját vásárolta meg néhány egyedi esetben, hogy a rokontenyésztettség fokozódása ne veszélyeztesse a versenyképességet. Amikor nem talált megfelelőt ebben a kategóriában a környéken, két esetben van Loon galambot keresztezett be (közvetlenül tőle), melyek remek tenyésztojók lettek. Utolsó komolyabb beszerzése a méltán keresett Bulck állományból történt, de ennek sikerét már nem érhette meg. Úgy tűnik, hogy Raymond annyira elégedett ezekkel, hogy rokontenyésztésre is párba állította őket. A kollekció ilyeneket is tartalmaz.

Egy meghatározó tenyészgalamb a Raket, mely típusát átvéste a Rutten galambokra

Theo Rutten a klubszintű versenyzésre koncentrált, ahol kb. 65 galambász röptet. 48 alkalommal nyerte meg itt a bajnoki címet. Ezen felül szívesen küldött országos versenyekre is, a Janssen galambok vélt távolságbírásbeli korlátaira való tekintet nélkül. Ezek a galambok tehát 100 és 1100 km között bárhol versenyeztek. Nagy megbecsülést kapott a Chantilly nemzeti verseny miatt, ahol galambja 23.193-as induló létszám mellett tudott győzedelmeskedni. Nyert még nemzeti versenyt Orleans-ból, Montlucon-ból, St. Quentin-ből, és ami a legérdekesebb, St. Vincent-ből is, ahol a dúctávja 1056 km volt!

Theo a volier előtt

A Rutten dúc 10,5 méter hosszú, ahol 27 pár versenyezhet totál özvegységben. Tehát kis-közepes létszámú állományról van szó, aminek kapcsán senkinek sem kell attól tartania, hogy egy felduzzasztott, eladásra fiatalokat „gyártó” kereskedőtől fontolgatja a vételt. A versenyzőtől a megmaradáshoz minimum-feltételként elváratik a 60%-os teljesítmény, amiben lennie kell pár 10%-on belüli helyezésnek is. Ez a tisztességes mértékű szelekciós nyomás véleményem szerint az alapja annak, hogy Groesbeek-ben a képességek fejlődtek, ellentétben sok példával, ahol a „papírt a papírral” párosították.

Theo tenyésztési metódusát Hector De Smet-től tanulta, akit mesterének tekintett, noha teljesen másféle galambokat tartottak. Ennek lényege a mindenkori három legjobb tenyészgalamb meghatározása, szoros rokontenyésztése, majd az utódok egymással való párosítása. Ilyen módon az eredeti típus megőrzése mellett a vérfrissítési szükséglet elodázása meg tud valósulni, miközben a tenyészdúcban mégis nagyon erős a szelekció. Baráti kapcsolatot ápolt Jan van de Pasch-sal is, a fiatalok magántréningjét mindig az ő udvarából hajtotta végre, mégsem érezte szükségét, hogy galambot is hozzon tőle.  

A janssen-genetika átalakította a modern postagalamb típusát. Megkockáztatom, hogy a középtávú galambokban világszerte legalább 50%-ban olyan gének keringnek, melyeket valamikor valakik Arendonkból vittek haza dobozban. Eközben a galambászok már általában nem hivatkoznak a különc testvérekre, mert a pedigrékben már nem látszik a név a távolság miatt. Ezenkívül persze más nevek váltak a vágy titokzatos tárgyává, merthogy ilyen a divat természete. Elrontani persze a legjobb tenyészanyagot is lehet, de Ruttenék ezt nyilvánvalóan nem tették meg, hanem a világ postagalambsportját magasabb szintre emelő genetikai állományt koncentrált formában teszik elérhetővé.