Tóth Imrével kapcsolatban nem elegendő megjegyezni, hogy bajnok. Még az sem elég informatív, hogy 25 éve az, noha nagyítóval kellene keresni ehhez hasonlítható teljesítményt. Talán Horváth János, vagy Schaub József tudott ilyet a magyar postagalambsport történelméből. Állandó fölényét az teszi sokkolóvá, hogy folyamatosan fejlődik, pedig a további javulást már tíz éve sem tudtuk elképzelni, de évről évre meggyőz minket arról, hogy lehetséges.
A galambászat bármely szegmenségről is beszélgetek vele, mindig mond olyat, ami szakértelmét egyértelművé teszi és a sikert magyarázza. Úgy gondolom, hogy a sikerek mögött hallatlanul józan, fegyelmezett természete áll. Technológiája kiérlelt, de nem automatizmusokból, bevált rutinokból áll, hanem a galambok visszajelzéseinek értékelésén és az ezekre adott helyénvaló reakciókból. Imre nem csupán tudomásul veszi egy galamb teljesítményét az adott versenyúton, hanem igyekszik meg is érteni azt. Azonban a galambokkal kapcsolatos kifinomult empátiája nem teszi sem túl megengedővé, sem döntésképtelenné. Erőssége a csapatválogatás, pontosan tudja, hogy mely versenyen mely galamboktól várható a teljesítmény, amiben benne van a galamb állapota, hogy milyen típusú út való neki és hogy a versenyen milyen métersebesség, szél, időjárás várható.
A 2022-es esztendőben sikerült megnyernie hét versenyt, a közép- és a hosszútávot, míg a rövidtávon második lett a 156 tenyésztőt számláló tizenhármas tagszövetségben. Ami az általános bajnokságot illeti, azt 158 pontos előnnyel nyerte meg, tehát az utolsó útra küldenie sem kellett volna. Mind a négy hosszútávú versenyt nyerte a csapattal, kettőt egyéniben is! Emellett a 11 utas kiegészítő bajnokságot is megnyerte 100 pont előnnyel!
A dúc jelenlegi sztárgalambja a 17-D-273014 gyűrűszámú kék tojó, mely a 2021-es nemzeti bajnokság első középtávúja volt a tojók között, és B kategóriában jutott ki a nagyváradi olimpiára.
A képen balra az egyik bázis galamb, a 29-es van Loon hím látható, középen egy kivételes tenyészértékű rokontenyésztett lánya, majd annak lánya, az olimpiai résztvevő.
Tóth Imre egy iskolateremtő galambász. Sok követője akad, akik eredményessé váltak, miután megfogadták tenyésztési, tartási-takarmányozási, és a természetes egészséggel kapcsolatos tanácsait. Egy korábbi cikkben tíz bajnok került említésre, akik Tóth galambokkal jutottak egyről a kettőre, közülük hárman országos bajnoki címet értek el. Van olyan is köztük, akinél 90%-ra tehető a Balatonkeneséről hozott genetika.
Galambjai minden módon igen keresettek. A Galambaukció oldalon a magyar tenyésztők között mindeddig a legmagasabb átlagárat érték el. Az itt vásárlók közül Tóth Csaba, Sós István és Németh László jelezte, hogy számára, hogy a vásárolt galambbal már az első tenyészév során sikert ért el. Sós István az árverésen a 2020-D596776 gyűrűszámú hímhez jutott hozzá, melynek két hasonlóan remek gyereke is lett, egyévesen 9-9 helyezést szállva. Egy unoka pedig az idei fiatalok versenyén 5 helyezéssel lett champion. Németh László is az árverésen vásárolta meg a Tóth Imre által tenyésztett tenyészreménységét, amiből egy egyéves utód idén 7 helyezést abszolvált 4%-ban! Tóth Csaba részletes levélben számolt be a 2019-ben a Galambaukció oldalon vásárolt két galamb tenyész-teljesítményéről. Mindkét galamb több utódja okkal van nevesítve, díjasok, championok. Már az unokák között is vannak 7-8-9 helyezést szerző egyévesek!
A tavalyi árverés legfelkapottabb eleme volt a Titusz x Krisz pár egy fia, melynek korábban egy testvére a 15-D915273 számú sötét hím Jos Bierings-hez került Hollandiába. Ott fényesen bevált, mint tenyészgalamb, több kiválóságot is keltett. Jos megküldte egy gyerekének az idei eredményeit, és eszerint több remek helyezés mellett két első díjat is elért. Érdekesség, hogy a galamb pedigréjében az anyai ágon is szerepel a Tóth származás! Az ehhez hasonló teljesítmények alapján már több holland galambász is jól ismeri Imre állományát és az idén is rendeltek hat fiatalt tőle.
Minden galambásznak fontos az indíttatás, hogy kihez fordul tanácsért a kezdetekkor és kiket tekint példaképnek. A fiatal Tóth Imre számára a jövőt meghatározó galambászkapcsolatot Szappanos István jelentette.
A mesterrel a múltban és a jelenben.
Tóth Imrére nagy hatással volt egy körút, ahol elit nyugati galambászokat látogatott meg a kilencvenes évek elején. Különös jelentőségű volt Louis van Loon-nal és Dirk van Dyck-kal való találkozás, ami a sikert hozó galambbeszerzést is jelentette.
Többek között ott azt hallotta, hogy az nevezhető igazi tenyésztőnek, aki a győztes galambja felmenőit négy nemzedékig meg tudja mutatni. Nos, ő pontosan úgy galambászik, hogy ennek a maximának megfeleljen. Kiválóságainak őseit mintegy három évtizede tenyészti, és a képességek azóta csak koncentrálódnak. Úgy fogalmaz, hogy ha a tartós eredmény kedvéért úgyis a galamboké az életed, akkor nem mindegy, hogy milyen galambokról van szó. Olyanokról, amiket te formáltál, amiket jól kiismertél már, vagy összevásárolt kísérleti galambok kusza és kiszámíthatatlan csoportjáról. A ritkán mégis bekerülő új galambokkal kapcsolatban nagyon kritikus. A legjobb párt kapják, de a bizalom nem jár, azt csak kiérdemelni lehet. Ha az idegen galamb fiai ugyanazt tudják, mint övéi, az már kielégítő eredmény, csak éppen ez a ritkább eset.
Kérdésemre, hogy ilyen kevés behozatal mellett miképpen lehet elkerülni a rokontenyésztettség káros mértékét, az alábbiakban felelt: „A galamb nem túlzottan érzékeny a rokontenyésztésre. Közeli rokonok ritkán kerülnek párba, főleg egyévesek esetében előfordul. Ilyenkor az utódok közül azokat kell kipróbálni, amik tökéletesen egészségesek, akkor a versenyeken is jók lesznek. Több jó galambom származott ilyen párból, de azt tudni kell, hogy nálam a rokontenyésztés nem cél. A tenyészgalamb kiválasztásál a teljesítmény és az egészség a lényeg, semmi más nem számít. A tenyésztést illetően családokban gondolkodom. Két sikeres család kevés volna, de három családdal már meg lehet oldani, hogy mindig találjunk olyan párt a jó galambunknak, ami nem közeli rokona. Ezek a családok nálam a van Dyck, a van Loon és a Gaby, valamint egy régebbi, amit az Okoska tojó fémjelez. Versenyzőim ezek kombinációjából kerülnek ki, de a négyből mindig van egy, amihez az adott galamb kevésbé köthető, és amivel azután szívesen párosítom.”
Még a tenyésztés témaköréhez tartozik, hogy Imre szükségesnek tartja az egyéves versenyzőktől is a fiatalok gyűrűzését. Talán kényelmesebb, ha a versenyzők nem nevelnek a versenyszezon előtt, de az egyévesek utódait megítélni néha nagyon hasznos. Ha ezek a fiatalok igen jók, akkor az jó jel a szülők tenyészértékével kapcsolatban. Nem egyszer előfordult már, hogy némelyik egyévesből nem lett a legjobb versenyző, mégis fontos tenyészgalambbá vált, amihez igen jól jött a korai információ.
A kollekció 17 fiatalból fog állni, esetleg még 1-2 idősebb galambból. Jellemzően az állományalapító van Dyck tojó örökségét hordozzák, illetve egy szupertenyész unokájáét, mely a „29”-es hím-re volt rokontenyésztve. A van Dyck tojó olyan korszakos tenyészgalamb, ami a magyar postagalambállományra észrevehető hatást gyakorol, nem hiszem, hogy van ma olyan tagszövetség Magyarországon, ahol utódait jobb versenyzők neve alatt ne találnánk meg a listákon!
A több évtizedes elmélyült és megingások nélküli tenyésztői munka, melyet végig győzelmek sorozata igazol, e kollekció révén számunkra komoly lehetőséget kínál az előre lépésre. Ezeket a galambokat a hazai körülmények formálták megbízhatóan eredményesre és díjérzékenyre. Lehet álmodni arról, hogy az elhíresült nyugati sprinterek gyorsasága tesz majd minket bajnokká, amire csak azt tudom mondani, hogy nehéz ügy olyan galambbal tenyészteni, ami már elveszett. Senkit nem szeretnék szédíteni, a galambokkal nem vásárolhatjuk meg Tóth Imre tudását és elkötelezettségét, de példák hosszú sora bizonyítja, hogy maguk a galambok is mekkora minőség-javulást képesek eredményezni, mely élmény átélését minden sporttársnak kívánom!
