Tóth Imre azon megbecsült bajnokok közé tartozik, akinek az árveréshez nincsen szüksége reklámra. Több olyan bajnok árverése volt mostanság és lesz a közeljövőben, ahol a származásokban gyakran jelenik meg a Tóth név. Ismertsége olyan általános, hogy a Galambaukció oldal nem is tartotta feltétlen szükségesnek ismertető írás megjelentetését, de mégis beszéltem a tenyésztővel, és írtam néhány sort, mert gondolatai és maga a jelenség, amit képvisel, úgy vélem sportunk és tenyésztői kultúránk javára válhat. Mindenekelőtt hadd javasoljam a tavaly írt „Balatoni Etalon” című írás elolvasását, mert az abban foglaltakat nem szeretném ismételni. Már csak a hazai és külföldi referencia lista miatt is érdemes!

2020-ban a 13-as tagszövetség teljes programot tudott bonyolítani, és a járványhelyzettel kapcsolatos nehézségek nem gördítettek érdemi akadályt a balatonkenesei dúc megszokott szintű szereplése elé. Sokadszorra is kerületi általános bajnok lett, mindhárom résztávot is megnyerve!

Ízelítő az idei befutókból:

Rajka (1275 galamb) 1 2 6 9

Holic (2402) 1 2 3 4 5 6 7 8 9

Velka Bites (2201) 1 2 3 4 5 6 7 8 10

Grimma, hosszútáv (999) 1 2 7

Humpolec (1347) 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

Ágfalva (713) 4 5 6 7 8 9 10 11 12

Magdeburg, hosszútáv (663) 1 2

Melnik (828) 1 4 5 6 7

Brno, fiatalok (963) 1 2 3 4 5

A Tóth állomány a nyolcvanas évek óta formálódik, és a munka határozottan a sikeres saját galambokban való hiten nyugszik. A tenyésztő azokat a galambokat becsüli igazán, melynek felmenőit három nemzedékig meg tudja mutatni. A beszerzések terén mindig visszafogott és megfontolt volt, ami ennyi idő távlatában galambjai magas képességének kivételes genetikai stabilitást kölcsönzött. Úgy tartja, hogy az eredmények elfelejtődnek, senki sem emlékszik korábbi bajnokok legsikeresebb útjaira, de a galambok minősége emlékezetes, ahogy azok másoknál is szerepelnek. A galamb minősíti a tenyésztőt. Imrét pedig egyre magasabbra minősítik. Már a kezdetekkor is volt eredményesség, de a képességek tartósan, fokozatosan és folyamatosan emelkedtek és emelkednek, ahogyan csak igen kevesek esetében tapasztalható.

A galambásznak meg kell tanulnia a szakmát, hogy sikeres legyen, éspedig fokozatosan. Egyszerre kell gondozónak, menedzsernek, trénernek és állatorvosnak lennie. Elszomorító, ha valaki csalódás miatt hagyja abba a galambsportot, mert nem reális célt tűzött ki, nem tart ott, ahol egy-egy korábbi szerencsés siker alapján vélte. A tenyésztő legfontosabb eszköze a szelekció. Szelekció az eredményességre és szelekció az egészségre. Azonban szelektálni csak olyan körülmények között hatékony, ahol valóban a galambok képességeit látjuk, nem pedig saját hibáink következményeit. A listákat érteni kell, nem csak összesíteni. A galamb minősítésénél azokat az utakat kell figyelembe venni, ahová a galamb való, és ahová sikeresen fel is készítettük. A lista után érkező galambnál először a saját felelősségünket keressük! Ha a dúcunkban betegség van, őrültség volna az egészségre való szelekció jelszavát kiáltva nem gyógyítani. Ha viszont egy jó versenyző hajlamos például a légúti betegségre, ne vegyük tenyésztésbe. Előfordulhat, hogy utódai állandóvá teszik a problémát, és ha egyszer nem járunk sikerrel a kezelésben, azonnal visszaesik az eredmény. Jobban járunk, ha egy egészséges testvérét vesszük tenyésztésbe, ami nem versenyzett. Még jobb, ha családtenyésztési alapokon közelítjük meg a kérdést, és olyan családot favorizálunk, ami úgy sikeres, hogy ezzel a betegségre való hajlammal nem rendelkezik. Már ha rendelkezünk ilyennel. A következetes szelekció nemsokára meglátszik az egészségen és az eredményen is.

Egy olyan állományban, melyet a tenyésztő változatlan kiválogatási elvei formálnak, nem lehet számítani jelentős változásra egyetlen év alatt. Ezért a kollekcióban a tavaly megismert származásokhoz hasonlókat találunk. Természetesen ugyanazok az alapvető tenyészgalambok köszönnek vissza róluk, a legtöbb esetben nem marad ki az ősök közül a „Csákány” és a van Dyck tojó. A galambok mellett ismertető olvasható, melyek segítenek a választásban, és Tóth Imre párosítással kapcsolatos gondolataiba is beavatnak. Van a fiatalok között olyan, ami a hosszútávra alkalmas, a legtöbb a középtávra ígéri a sikert. Imre úgy tartja, hogy szinte minden galamb eredményes lehet képessége szerint 650-700 km-ig. Ez azonban egy sorsfordító távolság, efölött más galambok kezdenek nyerni, és ezt a váltást egy típusbeli eltérés is kíséri. A tavalyi évben galambjai iránt olyan jelentős volt az érdeklődés, hogy hálából egy idősebb (2017-es) versenyzőt is ajánl az árverésre. Ez a tojó a magdeburgi út kerületi győztese, és a csúcs-tenyész, Kritova lánya.

Az állattenyésztésben régóta vitatéma, hogy mennyire lehet az egészségességre szelektálni, mely a vitalitás tulajdonságcsoportjába tartozik. Léteznek gazdasági állatfajták és fajtán belüli populációk, melyek szilárdabb egészségűek a többinél, de ez alatt inkább azt szokás érteni, hogy valamely örökletes terheltségtől mentesek. Pedig nagyon is léteznek hosszabb élettartamú, szaporább, betegségeknek ellenállóbb stb., tehát magasabb vitalitású populációk a többinél. Amikor még a mezőgazdasági főiskolára jártam, engem úgy tanítottak, hogy ha lehet is erre szelektálni, nem érdemes, ugyanis örökölhetőségi értéke alacsony, így lassan lehet vele haladni. Ráadásul, ha szelektálunk valamire, ami nem a fő értékmérő tulajdonság, akkor az előrehaladás a legfontosabb értékmérőkben fog lassulni. Azt tanították, hogy ezért a vitalitást egymással rokonságban nem álló, vagy egymáshoz való kombinálódó képességre szeletált vonalak keresztezésével javasolt magasabb szintre emelni. Ugyanakkor a postagalamb-tenyésztésben senki sem hozott létre olyan értelemben hibrideket, mint mondjuk a tojástermelő házityúk esetében. Nem világos, hogy ez az út számunkra járhatatlan-e, vagy csak senki sem lépett rá érdemben. Ha viszont nincs ilyen célunk, akkor nagyon is van értelme az általános egészség-megtartási képességre szelektálnunk, egyszerűen azon az alapon, hogy minden célra lehet szelektálni, aminek a génekhez köze van. Az egészség az eredmény alapfeltétele. Rossz eredmény esetén először egészségi problémákra gyanakszunk. Az összefüggés olyan erős, hogy a postagalambok esetében az egészséget nyugodtan sorolhatjuk az elsődleges értékmérők közé. A galamb egészségét rendkívüli kihívások érik a szállítás miatt, a verseny megterhelése miatt, és sajnálatos módon saját tartási-technológiai hibáink miatt. A bajnokoknál tartási hibákról alig beszélhetünk, de számukra is eldöntendő kérdés, hogy galambjaik szilárd immunrendszerére, és annak folyamatos javítására alapoznak-e, vagy az itt jelentkező képességbeli rést gyógyszerekkel kívánják „betömni”. Tóth Imre a természetes egészség híve, több évtizedes meg nem ingó eredményessége annak bizonyítéka, hogy helyes úton jár. A tőle származó galambok egyedülálló megbecsültsége azt jelzi, hogy tenyésztési módszere mások számára is óriási hasznot hajt.