Manapság már a galambászok többsége jól boldogul, ha az interneten akar információkat gyűjteni valamelyik külföldi bajnokról. A Galambaukció oldal azokban az esetekben is igyekszik informálni, az adatgyűjtés terheit levenni a regisztrált felhasználók válláról, amikor a személyes találkozást a tenyésztővel nehéz volna megoldanunk, és mi is a fenti módszerre vagyunk utalva.
Hebberecht az egyik legismertebb név abból a körből, akik minden galambász számára mintául szolgálnak. Mi kell ehhez? Csúcs eredmények, több évtizedes megingathatatlanul magas versenyzési színvonal, beazonosítható és felismerhető állomány-jegyek, széles referencia lista. Nála ezek mind adottak.
Chris Hebberecht a hosszútávú versenyek sztárja, mégsem nevezhető klasszikus, kizárólagos maraton specialistának. Nem sokra becsüli azokat a galambokat, amik csak 1000 km-es utakon jönnek jól. Igaz, azokat sem, amik erre nem képesek. Tenyészcélja tehát olyan galambok legyűrűzése, melyek a program elejétől a végéig eredményesek. Részéről ez nem puszta vágy, hanem gyakorlat, és persze örökség is, hiszen a Hebberecht dinasztia három nemzedéket tart számon. Legjobb eredményei az egynapos és a kétnapos hosszútávon születnek. A Rhone-völgy versenyei különösen megfelelnek nekik (Marseille, Valence, Montelimar).
Az állomány kialakításának történetét László Zoltán szedte össze kiváló cikkéhez, tőle idézek: „Chris nagyapja Henri és édesapja Octaaf is postagalambász volt, akik mindketten hozzájárultak Chris postagalambok iránti rajongásához. A jelenlegi állomány alapjait még Octaaf Hebberecht fektette le az 1950-es években és ő maga is Belgium szerte ismert galambásszá vált.
Az igazán komoly eredményeket meghozó galambokat a moorstselei Valere Dockertől és a geraardsbergeni Hector De Smettől szerezték be. Ezen galambok leszármazottaival versenyeztek és ezeket tenyésztették tovább 3 évtizeden keresztül, amikor is 1984-ben megszületett a „De Fijnen”. A „De Fijnen” egy kiemelkedő tenyészgalamb volt akinek gyerekei és unokái újabb évtizedekre biztosították az eredményességet Hebberecht számára. „De Fijnen”-t a Roger Verreckétől beszerzett „Zwarte Verrecke” több lányával is párosítva olyan legendás galambokat kaptak, mint a „Raket” és a „Bjorn” akik maguk is szereztek regionális szinten 1. díjakat, nemzeti és nemzetközi szinten kimagasló helyezéseket, de még ennél is fontosabb, hogy mindketten kimagasló tenyészgalambok lettek.
„Bjorn” fiai a „Jelle” és a „Pokémon”, „Pokémon” fia pedig „Jaws”, a „Raket” fia a „Super” akinek a fia „Pancho”, illetve a „Zwarte Verrecke” unokája „Lobke” akinek fia a „Champion” és a kiemelkedő tenyészgalamb „Costello”.
Ezzel el is érkeztünk a 2000-es évekbe, amikor is Chris Hebberecht édesapja Octaaf halála után önállóan vitte tovább az állományt és több kiemelkedő galambja uralta a belga hosszútávú versenyeket.
2004-ben „Pancho” nemzeti 2. ász
2005-ben „Axl” nemzeti 1. ász
2005-ben „Champion” nemzeti 2. ász.”
Pancho, az egyik jelentős törzsgalamb.
„2008-ben Chris Hebberecht és Jos Joosen közös tenyésztésre határozták el magukat. Jos kölcsönadta Chrisnek a legendás 492-es kovácsolt tojóját, melynek számtalan díjrepülő leszármazottja született, akit Chris „Jempy”-vel párosított. „Jempy” Pancho unokája, de féltestvére a „Champion”-nak és „Evert”-nek is. A fiatalokon Chris és Jos megosztoztak és így született „Ike”.
2010-ben „Ike” nemzeti 1. ász. „Ike”-al nem értek véget a sikerek, hiszen még 2010-ben „Jaws” nemzeti 3. ász lett.
2012-13-14-es éveket tekintve „Edison” lett a nemzeti Cahors versenyek legjobb galambja.
2013-ban „Edou” nemzeti 7. ász. „Edou” a „Champion” fia.
2014-15-16-os éveket tekintve „Deserteur” lett a nemzetközi Pau versenyek legjobb galambja. „Deserteur” a „Pancho” unokája.
2015-ben „Eros” nemzeti 6. ász és az 5 nemzeti verseny alapján Belgium legjobb galambja. „Eros” a „Jaws” fia.
2015-16-17-18-as éveket tekintve „Lord” az Argen versenyek legjobb belga galambja. „Lord” apja „Idool”, aki „Axl” fia és a „Champion” féltestvére, anyja pedig „Ike” lánya, az „Ike-s Model”.
2016-ben „Keno” nemzeti 7. ász.
2016-17-es éveket tekintve a PIPA ranglistáján „Lotus” a Perpignan versenyek legjobb belga galambja.
2017-ben „Falco” nemzeti 12. ász.
2018-ban „Rambo” nemzeti 7. ász az galambok között.”
A KDBD (belga szövetség) hosszútávú bajnokságok és championlisták első oldalain állandóan megtalálható, nem sok ilyen név létezik. Sem a szövetség, sem a tenyésztő honlapja még nem hozza a 2021-es eredményeket, ez bizonyára hamarosan változni fog. Más forrásból derült fény egy igen sikeres 2021-es útra, Valence-re. Kilenc galambot küldött a 692km-es távra, ahol 959 galambból övé lett a 12-17-25-28. helyezés!
2020-ról sokkal többet tudunk. Csak a belga nemzeti bajnokságokat tekintve: ötödik volt a hosszútávon és kilencedik az általános bajnokságban, tizenhetedik az extrém hosszútávon. Övé a harmadik hosszútávú champion. A legnagyobb siker pedig a győzelem az országos Marseille-n! Kedvezőtlen szélviszonyok mellett ez a kék tojó egyedül érkezett Evergem környékére, a továbbiakat teljesen máshol rögzítették.
2020 Marseille nemzeti verseny győztese
Nem lehet kérdés, hogy a rendkívüli tenyészállomány az ok, amiért Hebberecht nem fogy ki a hosszútávú ászokból. A dúcban fenomenális versenyzői múlttal rendelkező galambok beltenyésztése folyik (amit azért ne tekintsünk kizárólagosnak). Jempy, Pancho, Jaws, Champion, Axl, Keno, Edou, mindannyian nemzeti ászgalambok, melyek vörös fonalként szövik át a származásokat. A vásárlók úgy gondolják, hogy a legjobb tenyész jelenleg a Falco (12. nemzeti ászgalamb), vagy a Lord, mely szintén kiváló versenyző volt. Fejlődőben van a postagalambok genomjának elemzése, mely során ennél a galambnál egy kulcsfontosságú gént homozigóta formában találtak (LDHA AA genotípus).
Az egyik szuperternyész
Hosszú sora van azoknak a neveknek, akik jelentős győzelmeket, nemzeti diadalokat értek el a tőle vásárolt galamb közvetlen utódjával. Ők a magyar közönség számára feltehetően szinte mind ismeretlenek, ezért kigyűjtésükkel nem teszem hosszabbá e bemutatást. Inkább hadd említsek három nevet, akik már azelőtt is világsztárok voltak, hogy meghozták volna a döntést, állományukat Hebberecht galambokkal formálják újjá. Ők: Arie Dijkstra, Gerard Koopman, Etienne Meirlaen. Nem tudom elképzelni, hogy ennél komolyabb referencia létezik.
Ilyen egy jól sikerült keresztezés.
Visszatérve az állománytörténetre, az mindig több, mint érdekesség. Esetünkben különös jelentőséggel bír, mivel az állandó magas szintű eredmények lehetővé tették az eredeti forrás örökítő anyagának megkímélését. Ezért Chris Hebberecht galambjai még mindig jelentős mértékben hordozzák az Octaaf által az ötvenes években beszerzett kiválóságok jellegzetességeit, küllemét is, de mindenekelőtt a hosszútávú élrepülés képességét. Mára, különösen középtávon, a postagalamb fajta genetikai varianciája beszűkült. Ennélfogva akkor is rokontenyésztünk, amikor arra nem is gondolunk. Beszerzünk két neves helyről két ígéretes, janssen-pofa galambot, párba tesszük őket, és esetleg nem azt a vitalitást kapjuk, amit reméltünk. Persze, mert ugyanazok a gének „dolgoznak” bennük, és genetikai értelemben akkor is rokonok, ha a származási lapokon ebből semmi sem látszik.. Ezt érthetően alakult így, hiszen az állandó szelekció szükségképpen szűkíti a gének készletét. Azonkívül, az eredményes állományokat az köti össze, hogy a divatos és eredményes forrásokat rendszeresen felhasználják. Ha egyidőben mindenki ugyanazokat használja, és a múltban is mindig ezt tették, csoda, hogy a galambok hasonlítanak egymásra? Az eredményes dúcokban a sikeres vérfrissítéshez genetikai távolság szükséges, csakhogy azok a sporttársak, akik a jobb galambászoktól nagyban eltérő galambot tartanak, nem szoktak győzni. Így a tőlük való beszerzés bajosan ajánlható. Ki lenne az, aki az átlagtól teljesen eltérő galambokat tart, mégis a világ elitjéhez tartozik? Azt hiszem, a választ a fenti sorokban találják.
