Márkus István egy élménnyel ajándékozott meg, mivel figyelhettem fiataljai érkezését a versenyről. Az elküldött 79 galamb nem mondható kevésnek (bár vetélytársaihoz képest soknak sem), de igazán élvezetes volt megfigyelni a fáradtság minden jele nélkül, folyamatosan érkező, erőtől duzzadó fiatalokat. A meleg, álló levegő, a 220 km-es táv, a teljesen felhőtlen ég nehéz verseny rémképét vetítette előre, azonban az első galamb igen jó métersebességgel érkezett, ami alighanem egy újabb díj lesz, majd pár perc elteltével a levegő megtelt magasból ívekben zuhanó galambokkal. 20 perc alatt 50 galamb az órában. Fantasztikus látvány volt! István közben tele volt jó értelemben vett feszültséggel, izgalommal és lelkesedéssel. Ez a magas motiváltság, ami megkülönbözteti őt a mindenbe túl könnyen belenyugvó középkategóriás tenyésztőktől, és teszi messze fiatalabbá, mint a 63 év, amit az anyakönyve mutat.
No de álljunk meg egy pillanatra. A tenyésztő egy korábbi interjúban elmondta, hogy már nincs energiája a fiatalok versenyére, és öt éve nem is vett részt rajta. Mi történt, hogy mégis benevezett? Az egyesületben a fiatalok heccelték, hogy talán már nem is emlékszik, hogyan kell ezt csinálni. Nem kellett volna húzogatni az oroszlán bajszát, annyit mondhatok, mert hozzáfogott megmutatni, mit is tud, és az eddigi utak Márkus István nyomasztó fölényéről szólnak. Az első versenyen a kerület első kilenc galambja az övé! A másikon „csak” az első kettő. A harmadik úton pedig 14!
Mivel a sokszoros bajnok már alaposan bemutatásra került, látogatásom során nem újabb részleteket kerestem gazdag múltjából, hanem a fiatalokkal elért sikereinek a kulcsát. Azért azt nem álltam meg, hogy ne kérdezzem meg, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki ilyen hosszan tanyázzon az élvonalban.
- Van egy technológiai fejlődés, amit követni kell. Ma már nem lehet sikeres senki, ha a nyolcvanas évek stílusában galambászik. Azonban, ha a galambász tudja a szakmát, akkor csak a kitartás hiánya miatt esik vissza. Nem akarja eléggé a sikert, nem áldoz rá időt és fáradtságot.
Úgy emlékszem évi 1-2 teszttelepi részvétellel is tervezel. Idén hogy sikerült?
- Vácon sajnos megint sikerült minősíthetetlenül nehézzé tenni a záróversenyt. Hat galambom maradt rá, de nem értek el eredményt. Messze jobban sikerült a Favorit Grand Prix, ahol megnyertem csapatban a záróversenyt, és enyém lett az első és második champion is.
Még nyílt a küzdelem a fiatalok tagszövetségi versenyén, de az eddigi utak rendkívül sikeresek. Beszélj kérlek arról, hogy miképpen lehet téged ebben utánozni!
- A legelső feladat a jó képességű fiatalok tenyésztése. Ez természetesen a jó tenyészállománytól függ. Ugyanilyen fontos, hogy a tenyészpárok jó egészségben és állapotban legyenek, csak ilyenektől várhatunk jó, versenyképes utódokat. Ehhez nagyon fontosnak tartom a magas minőségű, gazdag összetételű emésztő etetését. Többféle prémium minőségű emésztőt használok, gyakran frissítem előttük, és nem létezik olyan, hogy túl sokat kapnak.
Látom, hogy két dúcot is megszüntettél. Ezek szerint jól sült el a tenyészállomány csökkentése?
- A galambászok nem szoktak kalkulálni azzal, hogy a sok tenyész sok munkát is jelent. Ha ez a munka nincs elvégezve, az visszaüt az egészségben, állapotban, és végsősoron az utódok minőségében. Nekem is sokáig tartott belátni ezt. A létszámot megfeleztem, és noha igen jó galambokat is eladtam, a megmaradt állományból azt hiszem, jobb fiatalokat tudok neveltetni.
Változott az állomány összetétele?
- A magja ugyanaz. A maratonosok alapját az 1000 márkás utódok képezik, a bajnokságra szánt állomány lényege pedig a remekül bevált kancsár-féle Koopman vonal. Új elem, hogy több Bulck származású galambot is beszereztem, barátoktól. Emiatt a fiatalok között elég sok lett a vörös és fakó, részben ez is volt a cél, mert kedvelem őket.
Térjünk át a fiatalok felnevelésére, ahogy az te csinálod. Van benne valami érdekesség?
- Itt is fontosnak tartom a kifogástalan ásványianyag ellátást. Kezdetektől sok jó emésztőt kapnak. Az immunizálásra is hangsúlyt fektettem, hogy versenyszezon lehetőleg ne a betegségről szóljon. Három oltást kaptak. Először RP-t (rotavírus, paramixo), utána PHA (paramixo, herpesz és adeno), végül Columbi 2-t. Az első kelésnek ennél többször is jutott, mivel ha már kibontok a második kelés miatt egy csomag vakcinát, nem teszem el, inkább elhasználtam az idősebbeknél.
Sötétítésre gondoltál?
- Nemcsak gondoltam, hanem egy egyszerűsített formáját végeztem is. 10 hét sötétítést terveztem, de ez nem a teljes, téli tenyésztésű fiatalokra kitalált megoldás volt, hanem csupán annyi történt, hogy a dúc frontjára forgácslapokat helyeztem fel 18 órától, reggel nyolcig. Végül ezt csupán hat hétig csináltam júliusban, augusztus 13-ig. Ebben az időszakban heti kétszer kaptak jód, egyszer pedig vitaminkiegészítést, hogy a vedlést segítsem. A takarmányban emeltem a borsó részarányát. Ebben a fél-sötétítéses rendszerben a fiatalok szépen alakultak, felnőttesebb karaktert nyertek és fedőtollaikat átvedlették. Ugyanakkor ennyi kevés volt ahhoz, hogy az evezőtollak vedlése leálljon. Azt gondolom, hogy ez nem is probléma, csupán az utolsó toll eldobása lehet ok arra, hogy kíméljem őket a versenyzés megterhelésétől.
Volt valamilyen gond, kihívás, amivel a fiatalok kapcsán meg kellett küzdened?
- Egy hétre nyaralni mentünk a feleségemmel. A galambok a végén mar nagyon hiányoztak, noha nyugodt lehettem, mert fiaim gondoskodtak róluk. Amikor hazaértem, nem tetszettek és lehangoló volt, hogy nem volt kedvük repülni. Csináltam egy gyógyszerkúrát (ronidazol, doxy, Sutricol) és árpáztam őket, amitől hamar megjött a kedvük a repüléshez. Ettől kezdve időnként magántréninget is kaptak Nyergesújfaluból, vagy Budaőrsről, ez volt a teljes felkészítés a versenyekre.
Versenyek közben milyen az ellátásuk?
- Könnyű, de kiváló minőségű takarmányt kapnak. A mennyiség a terheléshez igazodik, ami kihívás, mert a rövid utakból heti kettőt is szerveztünk. Versenyről érkezéskor elektrolitot és szőlőcukrot kapnak a vízbe, valamint oregano tartalmú fertőtlenítőszert. Este és másnap egész nap gyógyszermixet kapnak. Szerdán a Fungi nevű gombák elleni szert, amit fontosnak tartok. A dúcrészüket borsószalmával almoltam. Mivel most kiválóan jönnek, menet közben semmin sem változtatok.
A verseny izgalmai között jutott idő arra is, hogy megnézzem az árverési kollekciót. Fejlett, egészséges, remekül mutató galambok! Kivétel nélkül a tenyészállományból lettek gyűrűzve. Amennyire ez ránézésre megítélhető, bármelyik jó eséllyel beválhat, erre a garancia 50 évnyi tapasztalat és tudatos állományépítő munka, melynek során mindig a versenyteljesítmény visszajelzése volt a döntő elem a kiválogatásban, sosem a nagy név, vagy a beszerzési ár. Felhívom a figyelmet az „olimpiás tojó” unokáira. Maga a tojó már sajnos nincs meg, de hiányában egyre biztosabb, hogy kiemelkedő tenyészértékű is volt, mivel három fia is rendkívüli tenyészgalambként mutatkozik meg.
Molnár Tamás
