Nem kockáztatok sokat, ha azt mondom, Lébény az a magyar kisváros, ahol a legmagasabb az élversenyzők száma a népességre vetítve. Új értelmet nyer az egyesületi bajnokság értéke, ha majdnem minden tag volt már kerületi bajnok. Két bajnoknál is jártam, akik a berepülés szempontjából igen jó helyen fekvő, a települést északnyugatról határoló utcában, a Római úton laknak. Mindketten nagyjából két évtizede élversenyzők, eredményeik színvonala stabilan magas, nem hullócsillagokról beszélünk. 2019-ben Adrián Arnold és fia a kerületi 4., Takács Gábor pedig a 2. helyen végzett. Szögezzük le, hogy a 11-es az ország egyik legnagyobb tagszövetsége, körülbelül 240 röptető taggal, és egy nagy kihívást jelentő hosszútávú programmal. Két tagot leszámítva mindannyian 45km-es átrepülésen belül helyezkednek el, ezért az itt elért eredményeket igencsak érdemes komolyan venni.
A közel lakó galambászok mind az állományok összetételében, mind a technológiában hatással szoktak lenni egymásra. Ők maguk nyilván jelentős különbségeket is látnak maguk között, de egy másik vidékről jött galambásznak a hasonlóságok tűnnek fel. Mindketten a mérsékelt külső segítséggel, munka mellett még ellátható maximális versenyzői létszámmal dolgoznak, ami körülbelül 70 benevezett galamb. Adriánék esetében ez a külső segítség a felnőtt fiú, aki bár Budapesten él, érdemben hozzátesz a dúcvezetéshez, és csupán az egyszerűség kedvéért írok a továbbiakban egyszemélyben az édesapáról. Az időhiány miatt dúc módszere a hímekkel folytatott klasszikus özvegység. Mivel siker-orientáltak, és a tagszövetségben létezik a szuper-hosszútávú versenyzési forma, amihez a maratonos utak is hozzátartoznak, az állományokban megfigyelhetünk egy hosszútávos mellékszálat. Ez a képlet, a fenti jellemzők összessége korábban már a Földing dúcban is feltűnt.
Szó lesz még részletesebben néhány főbb eredményről, de összegzésképp már most leszögezhetem, hogy minkét helyen jó galambok tömege található, masszív versenycsapat, remek tenyészgalambok, és az aukcióra ezek közvetlen rokonsága kerül. Becslésem szerint igen kevés olyan dúc van ma Magyarországon, ahol ezek ne jelenthetnének erősítést!
Mégis, amennyire egy gyors látogatás alkalmával erre lehetőség nyílik, szeretnék felsorakoztatni néhány részletet, módszert, tanulságot, melyek azok érdeklődésére is számot tarthatnak, akik nem terveznek vásárlást.
Mindkét lébényi galambászra jellemző, hogy megbecsülik azon galambjaik leszármazottait, melyek először igazán sikeressé tették őket. Továbbá az igazi tenyésztők ordító jele, hogy az általuk sikeresnek vélt galambtípus felismerhető a nagyobb létszámú állományban is, és mindez nem üres formalizmus, mivel az eredményeséggel, a fejlődéssel együtt alakult ki.
Az állományok eredete, összetétele:
Az Adrián állomány kialakulásában fő szerepet játszott a Csordás Károllyal való, időtálló, jó viszony. Az eredményeséget a tőle először hozott galambok alapozták meg, úgy harminc évvel ezelőtt. Ezek között a Baere és Remi-vonalba tartozó jó távtűrésű galambok között volt egy fekete színű is, mely ezt még a Leus ősöktől hozta. A mai napig megtalálhatók itt a fekete színű galambok, melyek hírnevet is szereztek maguknak. A következő hullám a Jos-Ritye galambok voltak, amikor Csordás sporttárs éppen ezekkel tett szert országos ismeretségre. Abban az időszakban a társaságból kiemelkedett egy kiválóan versenyző kovácsolt-tarka hím, a Hóka. Fiai és testvérének fiai jelenleg is egészen kiváló, már idősebb tenyészgalambok. A következő lépcsőfok egy vörös tojó volt, ami a színét a Nyitrai dúc Janssen családjából kapta. A gyorsaság, díjnyerő képesség erősödött meg általa. Úgy tűnik, hogy a pápai mesterdúc különböző korszakaiból ideszármazott galambok legjobbjai gyökeret vertek az Adrián állományban, és egyfajta lenyomatként akkor is egymás mellett, és összegyúrva teljesítettek, amikor a kiinduló dúc újra és újra átalakult, korszakot váltott. Nézetem szerint itt értékmentés történt. Azonban nem kizárólag Csordás galambok kerültek ide. Egy-egy sikeres tenyészgalamb került be Nádas Páltól, Velencei Bélától. Az utolsó nagyhatású behozatal Ledó Gábortól történt. Ez a kiválóság származásában és megjelenésében is jellegzetes Takács Gábor galamb és egészen rendkívüli egyéves versenyzőket adott. Anton Csurmától, Szlovákiából maratonos galambok jöttek. A tenyészgalambokat gyakran átpárosítja. Akadnak kiváló tenyészek, amik több párral is kiválót adnak. Ezeket néha mérsékelt rokontenyésztésbe viszi, ezen a módon új tenyészjelölteket állít elő. Ezeken és a beszerzett galambokon felül minden tenyészhím a saját kiöregedett versenyzője. Van vagy 20 saját tenyésztésű tenyész, amik között egy sincs, ami ne repült volna legalább 15.000 díjkilométert! Nem is tudok példát hasonlóra.
Takács Gábor sokkal kisebb tenyészállományt tart, 13 párat. Lenne pedig helye, de tartózkodik a létszám emelésétől. Ehelyett a meglévőknek kívánja alaposan hasznát venni, emiatt már december végén párosít világítás mellett. Ezen a módon akár 4 pár fiatalt is tud versenyeztetni egy pártól évente, és így alapos véleményt tud mondani a tenyészértékről. Az első jó tenyészanyagot Scheily Gábortól hozta a kilencvenes évek végén. Ezek Hermes és Jos-Ritye galambok voltak. Az évek során egy-egy igazán bevált beszerzés folyamatosan javított, csiszolt az állományon. Mély nyomot hagyott Berki Lászlótól egy Hofkens hím, egy deres tojó van de Poel-tól, Albert István egy galambja és a Pintér családtól is sikerült eredményesen erősíteni. A legújabb beszerzés egyértelműen kiválóan sikerült, 4 galambot vásárolt árverésen Ji Li Peter, Szlovákiában élő kínai tenyésztőtől. Ezen felbuzdulva egy újabb kört is vásárolt tőle, de ezúttal már kimondottan egy Arie Dijksta hím utódait. A vásárlásnál előnyben részesíti, ha a galamb szülei versenyeztek. Ha egy kiváló ős túl rég érte el a sikereit, és az utódokat több nemzedéken át saját eredmény nélkül beltenyésztik és úgy árulják, az semmi jót nem ígér.
Az állományformálás módja:
Itt most nem a minden jó galambásznál egyértelműen meglévő szempontokat keresem, mint a jó származású galambok beszerzése, és az eredményes versenyzők tenyésztésbevétele. Ez magától értetődik, inkább arról a kis pluszról van szó, ami ezeket az állományokat egyedivé teszi, és a tenyésztőt jellemzi. Informatív lehet, hogy mire számíthatunk, ha tőlük szerzünk be galambot.
Adrián Arnold azt tartja, hogy olyan galambot érdemes bevinni az állományba, ami tetszik is, mert ha nem rokonszenves, nem is lesz eredményes. Nem kapja meg a kellő türelmet, ami nála meghatározó fogalom. A 12-24-es munkabeosztás még azt sem teszi lehetővé, hogy a galambok minden nap kétszer tréningezzenek, néha még a gyűjtés is kreatív megoldást igényel. Az egyetlen stabil elem, hogy a hímek pontosan tudják mit várunk tőlük, és hogy érkezéskor találkozhassanak a tojókkal. Máskülönben bírniuk kell a kiszámíthatatlan történéseket. Nem fér bele, hogy „robotokat” tartson, amik beverkliznek egy irányt, és gépiesen törekednek hazafelé. Olyan galambokra van szüksége, amelyek igen különböző feltételek közepette is feltalálják magukat, nem roppannak össze a nehézségek során, önállóan kiválnak, szólóznak, nem repülnek túl. Ennek megfelelően az intelligens galamb az ideálja. Bizalmas, okos galambokat favorizál, melyek kontaktust keresnek a tenyésztővel. Ez a jelleg még az alkalomszerűen odalátogatónak is feltűnik.
Takács Gábor ideálképe a fizikum körül forog. Én még ennyi bivalyerős, az átlagnál kissé nagyobb, de könnyű hímet egy helyen nem láttam! Izomzatuk erőteljes, hátuk feszes, farokkötésük keskeny és szilárd. Alkatuk egyértelműen a nagy erő leadására és óriási légzőkapacitásra termett. Kulcskérdés a rendhez való viszony. A versenyzőket hajnalban látja el, majd pontosan 12 óra múlva, délután. Ha előbb hazaér, akkor sem megy hátra, ragaszkodik a fix időbeosztáshoz. A köztes időben a hímek zavartalanul pihennek. Amelyeknek ez a korlátozott kapcsolat nem felel meg, azok kikerülnek az állományból. Szezon közben, a rövidtáv végén ítéletet mond azon egyévesekről, melyek esetleg viselkedési anomáliát mutatnak, zavart keltenek a dúcban, nem ülnek be pontosan a többivel a ház körüli repülés után.
Az eredményekről kivonatosan:
Adrián Arnold és fia
Háromszoros magyar mesterversenyző
Négyszeres általános tagszövetségi bajnok
2018-ban H kategóriában jutott ki galambja az olimpiára
2019:
Hamburg országos csapat 1.
Nemzeti maraton bajnokság 4. hely
D kategória tgsz 2.
C kategória tgsz 2.
Tagszövetségi általános 4. (2018-ban 2.)
rövidtáv 4.
szuperrövidtáv 2.
középtáv 3.
extra középtáv 2.
hosszútáv 3.
szuperhosszú 4.
Tagszövetségi általános champion 3.
legjobb egyéves: 1, 5.
Referenciák:
Galambjai Balogh Norbertet hosszútávú kerületi bajnokságokhoz, Hegedűs Norbertet röpcsoporti bajnokságokhoz segítették.
Takács Gábor:
5 galambot küldött már az olimpiákra, egyiket közülük kétszer is!
Háromszoros általános kerületi bajnok.
2019 tagszövetségi bajnokságok:
rövidtáv 3.
szuperrövid 1.
középtáv 1
Extraközép: 1.
Általános 2.
hosszútáv 4.
szuperhosszú táv 5.
Nemzeti bajnokság: középtáv 2.
rövidtáv 2.
maraton 6.
„világ legjobb galambja” középtáv 1. (2019-11-23900 KH)
maraton champion tojó 2. (2018-M-151667)
maraton szuperchampion 1. (2017-D269167 KT)
ELIT KLUB 3 év alapján: 1.
Referenciák:
Takács Gábor galambjainak köszönheti a 2017-es tagszövetségi általános 2. helyet Ledó Gábor.
Kucsera János és Papp László is kiváló eredményeket ért el tőle származó tenyészgalamb utódjaival.
Balla Ferenc 2. helyet ért el a világ legjobb galambja kategóriában egy félig Takács galambbal, éppen Gábor mögött.
Szlovákiában Kvál Tibor rövidtávú országos elsője is Takács galambból kelt.
A takarmányozásról:
Adrián Arnold a takarmányát maga keveri. Anyagilag is jobban jön ki, de az alapvető oka ennek az, hogy a kereskedelemben kapható keverékek nem elégítik ki az igényeit. Magas arányban használ napraforgót. A kívánatos összetételt úgy kísérletezte ki, hogy az esetleg etetőben maradt magvak még mindig az eredeti összetételt mutassák, tehát a galambok kívánságának megfelelő legyen. Megfigyelése szerint az energia visszavétele csökkentené a galambok röpkedvét, sőt nem tudják a galambok azt az erőállapotot tartani, ami a ragadozótámadások kivédéséhez szükséges. Márpedig a város szélén abból akad bőven. Szükség esetén mogyoró kiegészítést is ad.
Takács Gábor is saját keverékeket használ. Úgy kezeli a versenyzőket, mintha testépítők lennének, az etetés két alapvető fázisát tréfásan „tömegelésnek” és „szálkásításnak” nevezi. A fogadás diétás takarmányra történik, de onnantól kezdve erős versenytakarmány bő etetésével igyekszik minél hamarabb visszapótolni az elhasznált energiát, hogy a galambok minél gyorsabban visszaépítsék testszöveteiket. Csütörtökön kézbe fogva ítéli meg, hogy van-e a galambokon felesleg. Innentől egy könnyű keveréket használ, melyben főképp hántolatlan és hántolt rizs, valamint köles van. Ettől a hímek könnyűvé válnak, ugyanakkor erejüket sem veszítik el. Nehéz utak előtt kevés kendermagot is etet, de ezzel kapcsolatban óvatosságra int, túl könnyű nehézzé tenni vele a galambot. Előnyösnek tartja egész héten át zöldségkrokett etetését, mely a takarmány 6-7 százalékát teszi ki. Nem kedveli és nem tanácsolja olyan elektrolitok és vitaminkészítmények használatát, amelyekben cukor a vivőanyag. Emésztőszervi fertőzések táptalaja ez, ami szükségtelen gyógyszerfelhasználáshoz vezet.
Egy-egy jó tanács:
Adrián Arnold: „Nagy kárt okozhat a türelmetlenség. Ha hogy egy új tenyészgalambnak kiváló a származása, és hitelt is adunk a pedigré valódiságának, továbbá intelligenciában és kézből is jót mutat, akkor ritka eset, hogy ne lehetne kihozni belőle jó utódokat. Időbe telhet, amíg megtaláljuk az igazi párját, de megéri törekedni rá. Ne essünk kétségbe, ha a jó tenyészgalamb öregszik. Nem igaz, hogy attól az utódok minősége romlana, vagy valami speciálisan kiváló állapotban kellene lennie. A fiatalt kell jól felnevelni, a többi felesleges túlbonyolítás.”
Takács Gábor: „Nem szabad az özvegy hímeket úgy versenyre összeszedni, hogy a tojók még velük vannak. Ilyenkor a hímek még fel vannak hevülve, verekednek, és nem isznak, ami nagy hátránnyá válhat az autóban. Ehelyett a tojók összeszedése után fél óra nyugalmat kell biztosítani, ami alatt a hímek lehiggadnak, és meglepően sokat isznak.”
Molnár Tamás
